Révay Pál,
Révay Pál,
ev. ref. lelkész, R. Lajos ev. ref. lelkész-írónak testvéröcscse, szül. 1840. szept. 11. Székely-Kereszturon; 1853. szept. 1. az udvarhelyi ref. kollegiumba került; 1862-ben a kolozsvári ev. ref. főiskola II. éves bölcselethallgatójává vétetett fel. Előbb Pataky József ügyvéd fia, majd a Naláczy Ferencz fiai mellett magántanítóskodva, 1863-ban érettségi vizsgát tett és a kolozsvári jogi akadémiára iratkozott be s a Naláczy fiúk melletti állását 1864. jún. felmondotta és Kolozsvárt minden támogatástól megfosztva, Pestre jött és 1865. nov. 14. beiratkozott a II. évi jogfolyamra. A nyomor és nélkülözés megtörte egészségét és a jogi vizsgálat letétele után haza utazott és a papi pályára szánta magát. 1866. szept. 1. Nagy-Enyedre ment, hol 1868-ban kitűnő sikerrel végezvén a theologián, két évig a sepsi-szent-györgyi, egy évig a kolozsvári s egyig a szászvárosi ref. iskolánál nyert tanítói állást; időközben 1870. júl. 5., 6. letette a papi szigorlatot. 1872. ápr. 7. a zilahi, 1877. jún. 22. a nagy-baczoni és 1890. decz. 2. a sepsi-szent-györgyi egyházak választották papjukká. Az erdővidéki egyházmegyében (a nagy-baczoni állomáson) 12 évig volt az egyházmegye tanügyi előadója, hat évig egyház aljegyző, hatig főjegyző; köz- és házassági törvényszéki ülnök; a baróthi felső népiskola egyik gondnoka; az erdővidéki tanító-testületnek 12 évig rendes tagja, hat évig alelnöke, azután tiszteleti elnöke. 1878 óta Háromszékmegye törvényhatósági közgyűléseinek, a központi s állandó bizottmánynak tagja; a n.-ajtai választókerület szabadelvüpárti választóinak hat évig pártelnöke volt. Meghalt 1903. jún.
Zilahon 1876-ban az akkor keletkezett Szilágynak társszerkesztője, majd a Nemere és Székely Nemzet állandó munkatársa lett; a Prot. Közlönynek évekig dolgozótársa volt. 1887 óta az Ország-Világ, Magyar Nép cz. hirlapoknak külmunkatársa; az Én Ujságom cz. gyermeklapnak és a Kis-Könyvtárnak szintén munkatársa. Czikkei a M. Népben (1887–88 rajzok, életképek); úgy a többi említett hírlapokba s a Kis-Könyvtárba is rajzokat és gyermekverseket írt.
Munkái:
1. A vesztett harczok terén. Alkalmi egyházi beszéd a Zwingli-ünnepélyre. Sepsi-Szent-György, 1884.
2. A szunyogkirály fia. Bpest, 1893. (Kis-Könyvtár 11.).
Kiszlingstein Könyvészete.
M. Könyvészet 1893.
Vasárnapi Ujság 1903. 23. sz. (Nekr.) és Dombi Lajos szives közlése (önéletrajzi adatok után).
