Rosti Pál (barkóczi),
Rosti Pál (barkóczi),
a m. tudom. Akadémia levelező tagja, R. Albert, Békésmegye alispánja és Eckstein Anna fia (b. Eötvös József és Trefort Ágoston sógora), szül. 1830. nov. 29. Pesten. R. fiatalsága óta bejáratos volt a felsőbb körökbe s a magasb míveltség elemeit nemcsak könyvekből, hanem a kiválóbb szellemekkel való érintkezésből is sajátíthatta el. Kora ifjúságától fogva szép és nemes hajlamai voltak, barátja s mívelője mindenféle sportnak, de szerette a virágokat, rajongott a zenéért s komoly tanulmányt fordított annak elméletére. 1848-ban a Károlyi huszár-ezredben szolgált, a fegyverletétel után Trefort közbenjárására előbb Münchenbe, majd Párisba menekült. Münchenben a természettudományokkal foglalkozott, melyhez utóbb Párisban a fényképészetet is kötötte, azután földrajzi és népismei tanulmányokra fordított komoly előkészületek után 1856. aug. 4. Amerikába utazott és Mexikót, Texást, Havannát s Közép-Amerika szigeteit kereste föl. Két és fél évi tartózkodás után 1859. febr. 26. visszaérkezve, tapasztalásait s képei nagy részét egy pompás utazási munkába adta ki, mely máig is a legszebb magyar díszkönyvek egyike; ennek alapján választotta meg a m. tud. Akadémia 1861. decz. 20. levelező tagjának. A Wagner-zenének nagy kedvelője volt. Még nagyobb mérvű részt vett a vízisport terjesztésében. Csolnakász- és hajós-egyleteket alakított, versenyeket rendezett stb. Legnevezetesb vállalata volt e téren ama nagy csolnak-út, melyet 1862-ben Birly István barátja társaságában hajtott végre Ellida nevű csolnakjukon, melyet Angolországban készítettek. Rotterdámtól kezdve a Rajnán föl s a Dunán lejöttek Pestig. Buzgólkodott a képzőművészeti társulat érdekeiben is; maga számára is festetett képeket jelesebb művészekkel. Egy súlyos és következményeiben veszélyes betegség Pestről a magányba vonulásra kényszerítette, Duna-Pentelére (Fehérm.) költözött; a ritka, szép és gazdag rózsagyűjteményéről nevezetes kerti Tusculanumában lakott. Családja nem lévén, a természet ölén lelte föl enyhületét; itt halt meg 1874. decz. 7.
Czikkei a Vadász- és Versenylapban (1857. Északamerikai vadász- és útijelenetek, 1861. A budapesti hajósegylet, Sétányok, lovak stb. Mexikóban, 1862. Rajnai út csónakon, 1870. A csanádmegyei könyökagár-verseny); a Pesti Naplóban (1858. 144–146. sz. New-Orleans jún. 12.); az Uj M. Múzeumban (1860. Délamerikai képek); a Reményben (1861. Caracas népe társas élete, A nagyhét ünneplése); az Akadémia philos. Értesítőjében (III. k. 3. f. 1862. Amerika ős lakosiról); a M. Földtani Társulat Munkálataiban (II. 1863. Úti vázlatok); a Fővárosi Lapokban (1867. 18. Trinidad), egy földi paradicsom, 1869. 85., 86. sz. Müncheni érczöntőde); a Hazánk és a Külföldben (1867. Havre de Graceból New-Yorkba, Északamerikai utam naplója, 1868. Bostonból a Niagara zuhatagig, utazás Niagarától Kanadába, 1870. Vándorlásaim Észak-Amerikában: Chicago stb.).
Munkája: Úti emlékezetek Amerikából. Pest, 1861. Két szinnyomatu képpel, 2 aczélm. és 25 fametszettel. (Ism. Pesti Napló 1861. 164. sz. S. F., Szépirodalmi Figyelő 1861–62. II. 8. sz.)
Fényképgyűjteménye, melyet Havannában, Orinoko vidékén és Mexikóban tett utazása alatt készített 1857. és 1858-ban, a m. n. múzeum könyvtárában van.
Országos Nagy Naptár (Girókuti) 1861. 177. l. arczk.
Nagy Iván, Magyarország Családai IX: 774., 778. lap.
Hon 1866. 225. sz.
Vasárnapi Ujság 1874. 51. sz. arczk.
Petrik Könyvészete és gyászjelentés.
