Simándi (Kolcsár) János,
Simándi (Kolcsár) János,
ev. ref. főiskolai tanár; 1617. a sárospataki akadémikus ifjak közé soroztatott, 1622. senior lett; ezen évben a tanárok ragályos betegségben elhaltak, a tanulók pedig elszéledtek; ő elszántan szembe szállott a balsorssal és megküzdött vele. 1623. egy németországi egyetemre ment, mely útjában Molnár Albertet is meglátogatta. 1624. jún. 26. a franekerai egyetemre iratkozott be. Visszatérte után II. Rákóczy György a sárospataki iskola tanárának nevezte ki; az ő igazgatása alatt lépett életbe az új tanrendszer 1629-ben, mely «az iskola új reformatiójának» neveztetett; azelőtt nem is volt évforduló vizsga, az első 1630. jún. 5. a s.-a.-újhelyi egyház első papjává, 1636. jan. 9. helyettes, 1646. febr. 7. rendes esperessé választatott. Ujhelyből 1636. hasonló minőségben Liszkára költözött. Meghalt 1653-ban.
Latin gyászversét, melyet 1622. Károlyi Zsuzsánna halálára írt, és üdvözlő versét, melylyel Sz. Czombor Mártont megtisztelte, midőn «Europica verietas» cz. munkáját Kassán 1620-ban kiadta, közli a Sárospataki Füzetek (1865).
Sárospataki Füzetek 1865. 24. l.
Történelmi Tár 1886. 602. l.
Sárospataki Lapok 1889. 31. sz.
Fejes István, Sátoralja-Ujhelyi ev. ref. egyház története. S.-A.-Ujhely, 1889. 60., 61. l.
