Simon Zsigmond (Antal),
Simon Zsigmond (Antal),
tihanyi apát, szül. 1814. febr. 3. Sopronban; 1829. okt. 16. léptt a szent Benedek-rendbe. Miután tanulmányait Pannonhalmán bevégezte, 1837. júl. 20. szenteltetett fel misés pappá; 1837–38. hitszónok volt Pannonhalmán; 1838–42. tanár a győri gymnasiumban, 1842–50. hittanár a győri akadémián, 1850–51. ismét tanár az ottani gymnasiumban, melynek 1851–1857-ig igazgatója volt; 1857–65. perjel Pannonhalmán. 1865-ben tihanyi apáttá neveztetett ki. A veszprémi püspökmegyének és a főapátságnak szentszéki ülnöke; a III. oszt. vaskoronarend lovagja volt. Meghalt 1891. márcz. 13. Tihanyban.
Czikkei a Hazánkban (1848. A tavasz. Őszinte ész- és szívhangok az ifjusághoz, A hazafiúságról); írt a Nemzeti Ujságba, a Religio és Nevelésbe; a győri gymnasium Értesítőjében (1852. Szózat a tanulói ifjúsághoz és tudományos intézetek barátaihoz az 1851–52. tanév végén, 1856. Tanodai ünnepély Ft. Simon Zsigmond igazgató úr búcsúszózata); a Családi Lapokban (1852. Az ősz).
Szőlőssy Károly, Szerzetes rendek. Arad, 1878. 101. l.
Scriptores Ordinis St. Benedicti Vindobonae, 1881. 447. l.
M. Állam 1891. 66.
Veszprémi Közlöny 1891. 12. sz. és gyászjelentés.
