Simonffy Kálmán,
Simonffy Kálmán,
zeneszerző, S. György m. kir. testőr, később huszárkapitány és ürményi és kostyánfalvi Kostyán Borbála fia, szül. 1832. okt. 5. Nagy Abonyban; a gymnasiumot Szolnokon, a bölcseletet Váczon végezte; s itt érték őt az 1848. év nagy mozgalmai. 1849-ben mint még nem is 17 éves ifjú már Görgey törzskarával ment Buda alól Esztergomon, Tatán át Komáromba; a júl. 11. nagy csata után főhadnagygyá léptettetett elő. Alig 20 éves korában Czegléd városának főjegyzőjévé választatott. Itt kezdte meg zeneművészeti tevékenységét s 1852-ben lépett föl először «Tündér-csárdás»-ával, melyre csakhamar következett a «Szerelmi vadrózsák» gyűjteménye, tíz dal, mely ismertté tette nevét az egész országban. A «Fütyül a szél» Hollósy Kornélia által a nemzeti színpadon és hangversenyeken dalolva, csakhamar bejárta az egész országot és a zenekritika is elismerésben részesítette. Dalai a szépirodalmi lapok mellékleteként, vagy önálló füzetekben jelentek meg: «Magyar dalbokréta», «Magyar hangfüzér», «Cyprus-lombok», «Hegyháti dalok» stb. czímek alatt s több mint ötven dala maig is kedvencz darabja a dalkedvelő műveltebb közönségnek és a népnek is. Ki ne ismerné a «Száraz ágon», «Te vagy, te vagy barna kis lány», «Búsan, búsan szól a harang», «Zöld vetés közt», «Szomorú fűz ága», «Fütyül a szél» sat. dalokat? A dalszerzés mellett más irányban is tevékeny volt, úgy hogy a most már országszerte virágzó dalárdák magvát ő hintette el az ötvenes évek elején. 1859-ben nagy elméleti vita folyt lapjainkban a magyar zene lényegéről; S. vállalkozott reá, hogy a vitát gyakorlatilag eldöntse, s Fátyol Károlyt néhány hétig magánál tartván, nagy körútra indult vele. Huszonhét megyét járt be s hangversenyein bemutatta mindenütt a magyar zenét. Néhány évvel később ismét bejárta az országot s főleg a Székelyföldet. 1860-ban külföldön utazott a Keleti tengertől Afrikáig és leszámítva azon 11 hónapot, melyet mint Pestmegye választott jegyzője Nyáry Pál mellett töltött, 1864 őszéig folyvást utazásokkal tágította szellemi látkörét. 1864-ben Karván (Esztergomm.) nőül vette Koller Gizellát és a 60-as évek első felében ott gazdálkodott. Ezen időtől fogva állandóan Esztergomban lakott; 1865. Esztergommegye főjegyzőjének választotta. 1872–75. mint országgyűlési képviselő maradandó érdemeket szerzett az országos magyar zeneakadémia életbeléptetése körül, hol magyar zenei ösztöndíjakat is alapított. Azután tíz évig kataszteri felügyelő volt; hivatala megszünvén, ritkán volt a közéletben látható. Az orsz. magyar daláregyesületnek sok évig alelnöke volt. Meghalt 1881. decz. 15. az elmebetegek országos gyógyintézetében.
Levelei, czikkei a Hölgyfutárban (1853. 265. sz., Czegléd, decz. 6., 1854. 6., 36. sz. Alföldi társasélet, 25., 100. Czegléd, jan. 26., 238. Eger, okt. 29., 1885. 132. Nemzeti zenénk és egy magyar zeneköltő: Pecsenyánszky János, 221. A jászquartett és még valami, 1856. 14. Alakítsunk dalárdákat, 199. Zenészeti ügyek, 1857. 68. Tárogatóm ügyében, 149. A pest-budai dalárda kirándulása, 240., 242. Kirándulási emlékek, Boka Károly 269. A szolnok-debreczeni vasút megnyitása, 1858. 68. sz. Tárogató ügyében, 1860. 62., 68., 78., 83., 89., Fecsegések a távolból, 1862. 50. A szerelmes kántor, első magyar operette Allagától a budai népszínházban ápr. 21. 138., 141–155., 1863. 60., 72., 75., 78. sz., Uti vázlatok); a M. Sajtóban (1856. 156. Tájékozás zenénk körül, 199. Zenészeti ügyek, 259. Patikárus Ferkóról, 1859. 249. Tárogató hangverseny a múzeum dísztermében, 1862. 94. sz. Operette és szini kritika); a Szépirodalmi Közlönyben (1858. 89., 90. 1. Látogatás Svastics Jánosnál, Túl a dunai naplójából); a Pesti Naplóban (1858. 212. sz. Fátyol Károly, 1859. 202., 203., 208. sz. Liszt Ferencz és a magyar zene, 1863. 161., 171., 248. sz. Tükördarabok Királyhágón túlról); a Vasárnapi Ujságban (1859. 18. sz. A magyar zene barátaihoz, 1906. 35. sz. Levele Lisznyay Kálmánhoz. Abony, 1855. márcz. 14.); a Nemzeti Képes Ujságban (1863. 11. sz. Bornemisza Anna szakácskönyve, 14. sz. A tárogatóról); a Fővárosi Lapokban (1871. 192., 193. sz. A Vág völgyéről. Pőstyén); az Országban (1862. 52–55., 63–71., 1863. 60., 72., 75., 78. sz. Erdélyi utamból).
Munkái:
Magyar dalbokréta. Eger, 1855. Két füzet.
Dalvirágok. 40 eredeti magyar dal. Pest, 1863. (2. kiadás. U. ott, 1866. Id. Ábrányi Kornél zenekiséretével).
Öszszes dalai a Rózsavölgyi czég kiadásában jelentek meg. Id. Ábrányi Kornél zongorakisérete mellett.
Arczképe: kőnyomat, nyomt. Rohn A. Pesten, 1858. (a Hölgyfutár 96. sz.-hoz); a Hajnal Albumban 1873. L. Appelrathtól Bécsben és fénynyomat a Koszorú III. kötetében 1880.
Magyar Sajtó 1856. 79. sz. (Fáy István gróf).
Hajnal-Album. Bpest, 1873. 118. l. arczk.
Esztergom 1875. 50. sz.
Magyarország és a Nagyvilág 1875. 47. sz. arczk.
Koszorú 1880., 1885. (Szana T.)
Fővárosi Lapok 1888. 347. sz.
Fabó (Fraenkel) Bertalan, A magyar népdal zenei fejlődése. Bpest, 1908. 333–355. sat. l.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 1106. l.
Zelliger Alajos, Esztergom-vármegyei irók. Bpest, 1888. 203. l.
Petrik Bibliogr.
Ágai Adolf, Por és hamu. (A "magyar Schubert".) Bpest, 1892.
Kisfaludy-Társaság Évlapjai XXI. 356., XXXIV. 103., 110. lap.
Budapesti Hirlap 1905. 221. sz. (Fraenkel Bertalan, Egy magyar zenei levelezés.)
P. Napló 1888. 347. sz.
