Szécsi Zsigmond
Szécsi Zsigmond
kir. főerdőtanácsos, erdészeti tanár, szül. 1841. okt. 6. Kis-Garamon (Zólyomm.); középiskoláit Beszterczebányán végezte 1859-ben; a selmeczbányai erdészeti Akadémiának 1862. történt elvégzése után, az erdészeti államvizsgát 1864. Budán tette le. Már 1862. állami szolgálatba lépett a selmeczi bánya-, erdő- és jószágigazgatóságnál, hol 1867. ápr. 9. erdőgyakornokká nevezték ki és júl. 28. Óhegyre helyettes erdészszé rendelték ki, honnét még ugyanazon év okt. 7. Selmeczbányára hivták segédtanárnak. 1868. nevezték ki a beszterczebányai erdőhivatalhoz erdésznek, de továbbra is az Akadémián maradt. 1871. rendkívüli tanár és 1878. rendes lett. 1881-ben Nikel családi nevét Szécsire váltóztatta. 1893. a főerdőtanácsosi czímet kapta. 1867 az Akadémia megmagyarosítása idején ő is sokat fáradozott a magyar nyelv szellemének megfelelő szakkifejezéseknek a megalkotásán, nemkülönben a tantárgyak anyagának összegyűjtésén. 1885. az erdészeti kiállítás rendezése körül szerzett érdemeiért a Ferencz József-rend lovagkeresztjét kapta. Mint az orsz. erdészeti egyesület választmányi tagja nagy tevékenységet fejtett ki. Meghalt 1895. okt. 8. Selmeczbányán.
Czikkeket írt az Erdészeti Lapokba; a Pallas Nagy Lexikonában az erdészeti czikkeket írta.
Munkái:
1. Az emberi trágya a mezőgazdaságban. Pályanyertes munka 1881. (Fekete Lajossal).
2. Az erdőhasználattan kézikönyve. 100 aranynyal jutalmazott munka. 508 fametszettel. Bpest, 1884. (2. átdolg. kiadás. Selmeczbánya, 1899.).
3. A hazai vadak természetrajza. Bpest, 1892. (A vadászati ismeretek Kézikönyve II.).
Selmeczbányai Hiradó 1895. 41. sz.
Vasárnapi Ujság 1895. 42. sz. (Nekr.).
Pallas Nagy Lexikona XV. 492. l.
Petrik, M. Könyvészet 1886–1900.
Századunk Névváltoztatásai 210. l.
