Tatai Pál
Tatai Pál
ev. lelkész, szül. 1758. jan. 4. Tót-Keresztúron; tanult Vadosfán öt évig, Sopronban 11-ig, Wittenbergben 1782. ápr. 27-től 1783. ápr. 28-ig, hol a magyar hazafiak koszorús poétává tették; innét Nagy-Geresdre (Sopronm.) hívták meg papnak, 1787. pedig Nemes-Csóra (Vasm.) vitték lelkésznek.
Búcsúztató verse a Kárász Ádámnak Karcsay Sámuelné eltemettetésére írt halotti prédikácziójában. (Pozson, (1805.).
Munkái:
1. Pietatis et amoris specimen quod gymnasii Soproniensis aug. conf. rectori Dno Adamo Farkas, dum felici sidere diem nomini suo sacram celebraret, devotissimi ejus discipuli gratulando edeee voluerunt die 24. Dec. anno qVo MVsae patrI praesentIa Vota DICarVnt qVI VIVVs feLIX LVX praeIt Ipse sVIs. Sopronii (1779).
2. Néhai Ft. Hrabovszky Sámuel urnak, a Dunán innen lévő ev. gyülekezeteknek volt superintensének... végső butsuzása, mellyet a bóldogúlt urnak saját kivánságára készített és annak hideg tetemeinek eltakaríttatásakor pünkösd havának 12. 1796. elmondott. Pozsony.
3. Pium soterion Dno Adamo Farkas diem nomini suo sacram optato celebranti auspicio contestandae venerationis ergo meritis obstricti plurcinis obtulere discipuli ejus obsequiosissimi die 24. Decembris anni, qui proCVrat prosper nostrIs pIa gaVDIa MVsis qVas festo pLeCtro rIte sonara IVbet. U. ott. (Költemény).
Hraboszky György. A dunántúli evangy. ang. conf. superintendentia prédikátorai. Veszprém, 1803. 28. l.
Bartholomaeides, Memoriae Ungarorum 280. l.
Petrik Bibliogr.
