Taucher Ferencz
Taucher Ferencz
pécsi kanonok, szül. 1738. júl. 16. Kolozsvárt; 1753. okt. 16. Trencsénben a Jézus-társaságba lépett. Tanulmányait bevégezve, társa lett a nagyszombati csillagvizsgáló igazgatójának; azután theologiát tanított a nagyszombati egyetemen. A rend eltöröltetése (1773.) után Weisz Ferencz híres csillagász utóda és a csillagászat tanára lett. 1806. nyugalmaztatván, pécsi kanonoki czímmel az egyetemes papnevelőben lelkiigazgató lett. Azután magánéletet élt Budán, hol 1820. okt. 20. meghalt.
Munkálatait a Hell Miksa bécsi Ephemeridesben közölte (1772. Observatio Ecclipsis Solis 3. Juni 1769. facta in Collegio Tyrnaviae) sat.
Tudományos Gyűjtemény 1820. XII. 116. l.
Fejér, Historia Academiae 56., 98. l.
Stoeger, Scriptores 361. l.
Pauler Tivadar, A budapesti egyetem története. Bpest, 1880.
Zelliger Alajos, Egyházi Irók Csarnoka. Nagyszombat, 1893. 520. l.
Sommervogel, Bibliothèque-Bibliogr. VII. 1892. h.
