Uri János,
Uri János,
philologiai és theologiai doktor, orientalista, az oxfordi egyetem keleti kéziratainak rendezője, Uri Imre fia, szül. 1724. decz. 27. Nagy-Kőrösön; középiskoláit a hazában végezve, a harderwijki (Hollandia) egyetemen két karnak volt hallgatója, a bölcseletinek és a theologiainak. Mindkettőn doktori rangot nyert; innét a leideni egyetemre ment; 1756. szept. 17. iratkozott be és a nagy Schultens Albertet, korának leghíresebb orientalistáját hallgatta; ezen időtől fogva tanulmányai az arab, héber, perzsa, török irodalom köréből valók. 1770-ig tartózkodott Leidenben; ekkor az oxfordi Bodleyan-Libary igazgatói meghívták, hogy a soknyelvű keleti kéziratokban gazdag könyvtár kincseit egy tudományos katalogusban ismertesse. Másfél évtizeden át foglalkozott a Bodleyana gazdag kéziratkincsével és 1787. jelenhetett meg munkája eredménye. Urit 1794-ben Budai Ezsaiás meglátogatta Oxfordban, mely alkalomból egy könyvet kapott tőle ajándékba; ebbe Budai érdekes emlékjegyzetet írt Uriról, latinul: Urinak bár nem volt hivatalos tanári állása az oxfordi egyetemen, nagy tudományát, könyvtári tiszte mellett, tanító működéssel is hasznossá tette. Meghalt 1796. okt. 18. esti 8 óra felé vacsora közben. Halandó maradványait a város szent Mihály templomának chorusában helyezték el. Dr. White, volt tanítványa és az oxfordi egyetemen az arab nyelv tanára, Uri emlékére szobája ablaküvegére saját meghagyására karczolt életére, működésére és halálára vonatkozó angol sorokat, melyeket Goldziher közöl. Emlékezetéről szintén Goldziher Ignácz 1907. nov. 4. tartott felolvasást a M. tudom. Akadémiában.
Munkái:
1. De fulmine... Pro Liberalium Artium Magisterio et Gradu Doctoratus in Philosophia 1753. jún. 8. Harderwjkii.
2. Dissertatio philologico-theologica inauguralis de rege feliciter regnante. U. ott, 1755.
3. Carmen mysticum Burda dictum Abi Abdallah M. B. S. Busiridae Aegyptii e codice manuscripto B. L. B. latine conversum. Accedunt Origines arabico hebraicae, Paravit et edidit, Lugduni Batavorum, 1761. (Ezen «Burda, azaz «Köpenyköltemény az izlam világában nagy hírnek örvendő arab költemény kiadása és magyarázása. Tíz éven belül két kiadást ért. (Francziául: René Basset ford. Páris, 1894. Bibliothčque Orientale Elzevirienne LXIX. része).
4. Prima decas originum Hebraeorum genuinarum ad loca biblica rectius intelligenda. U. ott, 1761.
5. Carmen Arabicum, sive verba doctoris Auheddini Al Nassaphi de religionis Sonniticae principiis numero vincta, nec non Persicum, nimirum Saadi Shirazidae operis Pomerium dicti initium ubi de Deo T. O. M. Edidit et latine vertit. Oxonii, 1770.
6. Epistolae Turcicae et narrationes Persicae editae ac latine conversae. U. ott, 1771.
7. Rabbi Jehudae F. Salomonis vulgo dicti Charizi, eloquentiae Hebraicae principis, primus et tricesimus concessus de latrone transfigurato nuper e codice mscr. latine conversus a ... Accedunt versiculi ex quinquagesimo ejus... excerpti. Londini, 1773.
8. Kennicotti (B.) Dissertatio generalis in Vetus Testamentum Hebraicum... Oxonii, 1780.
9. Pharus artis grammaticae hebraeae. U. ott, 1784.
10. LXX. Lebdomedum, quas Gabriel ad Danielen detulerat, interpretatio, paraphrasis, computatio, cum vocabulorum difficiliorum explicatione. Accedit virgo alman, cum Immanuel. U. ott, 1785. és 1788.
11. Bibliothecae Bodleianae codicum manuscriptorum orientalium... Catalogus... U. ott, 1787. (Melyhez a könyvtár igazgatója írt előszót; maga Uri is írt hozzá előszót, mely ugyan nem jelent meg; ennek kézirata azonban a Bibliotheca Porriana katalogusának 62. lapján említve van és ezen könyvtár eladása után ismeretlen helyre került).
Michaelis, Johan, David, Orientalische und Exegetische Bibliothek. Frankfurt am Mayn, 1774.
Michaelis, Neue Orientalische und Exegetische Bibliothek. Göttingen, 1790. VII. 133. l.
Schedius, Zeitschrift II. 1804. 160. l.
Tudományos Gyűjtemény 1817. X. 117., 1830. XII. 121. l.
Bibliotheca Porriana, London, 1827. 62. l.
Felsőmagyarországi Minerva 1830. XII. 121. l.
Spiegel 1830. 93. sz. (Rumy).
Sárospataki Füzetek 1866. 409. l.
Szana Figyelője 1876. 2., 3., 11. l. (Péchy Imre).
Abafi Figyelője II. 1877. 378., 379. (Szilágyi István).
Irodalomtörténeti Közlemények 1891. 434., 435. l.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 528. l.
Zoványi, Theologiai Ismeretek Tára II. 293. l.
Vasárnapi Ujság 1905. 26. sz.
Goldziher Ignácz, Uri János. Bpest, 1908. (Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből XX. 7. sz.).
