Váczy István,
Váczy István,
állami tanító, szül. 1863. Mélykuton (Bácsm.); középiskoláit Kalocsán, Szabadkán és Baján végezte. Hallgatott theologiát is Kalocsán, de szembaja miatt tanulását abbahagyta. 1883–84. nevelő volt Lengyeltótiban Berzsenyi Sándor dr. (Berzsenyi Dániel költő unokaöcscse) házánál. Majd a kalocsai férfi tanítóképző-intézetbe ment és itt oklevelet nyert. 1885. ismét nevelő s 1887. tanító lett Szent-Pécskán (Aradm.); az oláh gyermekek közt elért magyarnyelvi működéseért a közoktatás miniszteriumtól öt évig 100–100 frtnyi jutalomban részesült. 1892 óta Vichnye-Pereszényen (Barsm.) mint állami tanító működik.
Költeményeket és czikkeket írt az Arad és Vidékébe (1887. 260. sz.), az Ó-Becse és Vidékébe (1891), a Kath. Tanügybe (1900. 23. sz. Vörösmarty Mihály), a Selmeczbányai Hiradóba (1904. 10. sz. Petőfi és a szabadságharcz költészete) és az Alföldi Ujságba (elbeszélések).
Munkái:
1. Népoktatásunk ezeréves történetének rövid áttekintése és célszerű-e a vállalkozó rendszer a népiskolákban. Selmeczbánya, 1896.
2. Tárczák. U. ott, 1897.
Petrik M. Könyvészet 1886–1900.
A m. n. múzeumi könyvtár példányáról és Kovács Zsigmond szives közlése.
