Vajda Gyula,
Vajda Gyula,
bölcseleti doktor, kegyestanítórendi áldozópap és egyetemi tanár, szül. 1843. máj. 14. Kaposvárt; a gymnasium öt osztályának elvégzése után 1864. aug. 31. a piarista-rendbe lépett Váczon; tanulmányait Kecskeméten fejezte be. 1868–70. mint próbaéves tanár működött Kis-Szebenben; tanított 1871–74. Veszprémben és Kecskeméten. 1873. a budapesti egyetemen szerzett tanári oklevelet a történelemből és földrajzból. 1879–82. Budapesten tanított és 1880. egyetemi magántanári képesítést nyert az Árpádkori művelődéstörténelemből. 1882-től Kolozsvárt működött 27 évig mint házfőnök és főgymnasiumi igazgató. Az itteni egyetemen 1883. magántanár, 1889. cz. rendkívüli, 1892. rendkívüli és 1895. aug. 18. a magyar művelődéstörténelemnek rendes tanára volt; 1903–04. a bölcseleti kar dékánja, 1891-től az orsz. tanárvizsgáló bizottság rendes tagja, 1906-tól annak elnöke, 1895. a Kalazantinum főfelügyelője, 1894-től rendi kormánysegéd és szentszéki ülnök is volt. Meghalt 1909. márcz. 26. Kolozsvárt.
Czikkei a kecskeméti r. kath. főgymnasium Értesítőjében (1873. A történelem és földrajz gymnasiumainkban, különösen mint az érettségi vizsgálat tárgyai); a budapesti főgymnasium Értesítőjében (1882. A kegyes-tanítórendiek megtelepülése Pesten.)
Munkái:
1. Városaink befolyása a közműveltségre. 1000–1301. Bpest, 1878.
2. A váradi regestrum (1209–1235). Magyar műveltségtörténeti kútfők ismertetése és bírálata. U. ott, 1880. (Ism. Századok).
3. Erdély viszonya a portához és a római császárhoz, mint magyar királyhoz a nemzeti fejedelemség korában. Kolozsvár, 1891.
Szőllősy Károly, Szerzetes rendek. Arad, 1878. II. 34. l.
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 588. l.
M. Állam 1905. 210. sz.
Kalazantinum XIV. évf. 8. sz. arczk.
Magyar Gábor, Az Úrban elhunyt rendtagok kegyeletes emlékezete. Bpest, 1909.
Budapesti Hirlap 1909. 74., 77. sz. és Németh Károly piarista tanár szíves közlése (Bulla).
