Vámos Károly,
Vámos Károly,
bölcseleti doktor, kegyes-tanítórendi áldozópap és jószágkormányzó, szül. 1853. febr. 5. Váczon; 1869. szept. 8. lépett a rendbe s gymnasiumi tanulmányait Kecskeméten fejezte be 1872-ben. Mint próbaéves tanár működött Nagy-Kanizsán 1872–75., Veszprémben 1878-ig; 1876. júl. 16. szentelték pappá és tanári oklevelet szerzett a budapesti egyetemen. 1879–91. a budapesti piarista gymnasiumban a bölcseletet és magyar irodalmat adta elő, a mely tárgyakból 1887-ben doktori oklevelet szerzett. 1888. Weisbarth családi nevét Vámosra változtatta. 1891–1901-ig rendfőnöki titkár, 1897-től asszisztens; 1901 óta rendi jószágkormányzó Mernyén, Somogymegye törvényhatósági bizottságának tagja, a balatoni halászati társaság alelnöke.
Beszélyt írt a Zalai Közlönybe (1877.) és munkatársa volt a Veszprémnek; a Figyelőben (III. 1877. Ányos Pál kiadatlan költeményei Weiszbarth névvel).
Munkája: Horváth Cyrill mint költő. Bpest, 1887. (Doktori értekezés. Különnyomat a Figyelőből).
Takáts Sándor, A budapesti piarista kollégium története. Bpest, 1895. 421., 431. l.
A magyar kegyestanítórend Névtára. Bpest, 1910. 10., 82. I. és Német Károly piarista tanár szíves közlése. (Rulla).
