Vángel Jenő,
Vángel Jenő,
bölcseleti doktor, egyetemi adjunktus, tanítóképző-intézeti igazgató, szül. 1864. ápr. 16. Perkátán (Fehérm.); középiskoláit Budán végezte; majd a budapesti egyetemre iratkozott be, a hol a természet- és földrajzból a tanári alap- és szakvizsgákat letéve, 1886. az állat-, növény- és ásványtanból bölcseletdoktorrá avattatott. Ugyanazon év őszén az egyetemi állattani és összehasonlító bonczolástani intézethez került első tanársegédnek. 1892. a szövet- és módszertanból magántanárrá habilitáltatott, és 1897. adjunktussá léptetett elő. Margó halála után 1896. az állattan és összehasonlító bonczolástan helyettes tanárává neveztetett ki az egyetemen. Saját költségén és állami ösztöndíjjal több ízben külföldön is járt; tanulmányozta Ausztria, Németország, Belgium és Németalföld nevezetesebb zoologiai intézeteit, muzeumait és zoologiai megfigyelő állomásait. 1886. a Rovartani lapok társszerkesztője volt. Eleinte kivált lepkészettel foglalkozott, tanulmányainak befejeztével pedig szövettannal, összehasonlító bonczolástannal, édesvizi gerincztelenekkel, nevezetesen a mohaállatokkal és szivacsokkal. A Balaton tudományos vizsgálatában résztvéve, a szivacsokat, mohaállatokat, és gyűrűs férgeket dolgozta fel. 1899. a nyári időszakot Berlinben illetőleg a helgolandi stáczión töltötte zoologiai ismereteinek kibővítése czéljából. Jelenleg a budapesti paedagogium igazgatója.
Czikkei, értekezései, melyek a Természettudományi Közlönyben (1888 óta) és más szaklapokban jelentek meg, többnyire német és franczia kivonatban is megjelentek; a Természettudományi Társulat által kiadott: «A Magyar Birodalom állatvilága (Fauna regni Hungariae)» cz. munkában a szivacsokat és a mohaállatokat állította össze; az Athenaeum által kiadott Nagy Képes Természetrajzban (1899) az állattani részt, a Pallas Nagy Lexikonában a madár- és rovartani czikkeket írta.
Munkái:
1. Mikroskopi módszertan, kiváló tekintettel a zoologiai és histologiai vizsgálatokra. Dr. Margó Tivadar egyetemi tanár utasításai szerint. Bpest, 1889.
2. A kir. m. tud. egyetemi, állattani és összehasonlító boncztani intézet multja és jelen állapotja. U. ott, 1891. (Különny. a M. Salonból).
3. Az állatok konzerválása gyűjtemények számára, kiváló tekintettel a gerincztelen állatokra. 27 ábrával. U. ott, 1892.
4. Pap János, Természetrajz elemei. I. Állattan. Átdolgozta. 166 ábrával. U. ott, 1895.
5. Roth Samu, Az állattan alapvonalai. Középiskolák felső osztályai számára. Átdolgozta 315 ábrával. 4. javított kiadás. U. ott, 1895 (Ruménül. U. ott, 1898).
6. Nagy képes természetrajz a hazai művelt közönség számára. Első rész állattan, kiváló tekintettel Magyarország állatvilágára, 24 tábla színes rajzzal és 476 szövegábrával. U. ott, 1899.
7. Válasz Méhely Lajos «Még egy hang a magyar zoologia érdekében» cz. füzetére. U. ott, 1900.
8. Válasz Dr. Szterényi Hugónak «Nagy Képes Természetrajz» cz. munkára írt ismertetésére. U. ott, (1900. Seemayer Vilibálddal).
9. Az állat-növénytan tanítása. U. ott, 1902. (Különny. a Magyar Tanítóképzőből).
10. Természetrajz a népiskolák V. oszt. számára 70 ábrával. U. ott, 1906 és 1908. (Koch Ferenczczel).
Pallas Nagy Lexikona XVI. 638. l., XVIII. 761. l.
Petrik, M. Könyvészet 1886–1900.
M. Könyvészet 1909 és a m. n. múzeumi könyvtár példányairól.
