Vankovits (Péter) Tivadar,
Vankovits (Péter) Tivadar,
kegyes tanítórendi áldozópap és tanár, szül. 1721. jan. 27. Kisugróczon (Barsm.); 1740. okt. 23. lépett a rendbe; mint próbaéves tanár egy évig Rózsahegyen működött; Kecskeméten bölcseletet, Nyitrán theologiát tanult. 1749. ápr. 20. pappá szentelték. Tanított Nyitrán (1747–52), Privigyén a noviciatusban (1753–54), Pesten, a hol a gymnasium igazgatója volt 1755–56; Nyitrán a theologiát tanította két ízben (1757–66. és 1773–77); a nemesi konviktus regense, a gróf Károlyi- és Erdődy-családnál nevelő is volt; házfőnök Szent-Györgyön 1767–69, Pesten 1777–78, Privigyén két évig, majd a noviciusok mestere; e minőségben 1784. nyugalomba vonult és ugyanitt halt meg 1796. ápr. 6.
Munkája: Selectae Positiones universae philosophiae ex illustribus veterum recentiorumque philosophorum desumptae. Budae, 1746.
