Várady Antal,
Várady Antal,
ügyvéd és földbirtokos, V. József, a régi nemes család ivadéka és belényesi Farkas Zsuzsánna fia, szül. 1819-ben Paszabon (Szabolcsm.); Sárospatakon kezdte iskoláit s az ottani kollegiumnak egy évtizednél tovább volt tanulója; innét Eperjesre ment, hol a jogot végezte. A 40-es évek elején Pestre jött törvénygyakorlatra. Jurátus korában ismerkedett meg Petőfivel; ki ép ez időben érkezett meg Pestre Nagy Ignácz meghívására Pozsonyból, hol országgyűlési tudósítások másolásával tartotta fönn magát. Egy régibb barátjánál, Fekete Lajosnál volt szálláson, ki a régi botanikus kert országútra eső részén egy sülyedt földszintes régi házban lakott, ott, hol később az állattani és geologiai intézet palotája emelkedett. 1843 nyarán történt, midőn V. Feketénél ismerkedett meg Petőfivel, kit magához hívott lakótársnak a zöldfa-utczai Festetich-házba (később kincstári ház, hol az állami számvevőszék volt); Petőfi elfogadta V. ajánlatát és attól fogva szoros baráti viszony fejlődött közöttük. Ősz felé elhagyta Petőfi barátja lakását és Pestet; onnét Debreczenbe, hogy ott színésznek álljon ismét. 1844 tavaszán Petőfi ismét beállított hozzá Debreczenben összeírt költeményeivel. V. magáévá tette barátja ügyét. A körnek, mely Vörösmarty lelkes ajánlatára elhatározta Petőfi verseinek kiadását, ő volt a jegyzője s nagy részben az ő érdeme, hogy Vörösmarty indítványa hajótörést nem szenvedett. A versek kiadása ügyében kiküldött alválasztmánynak is ő volt a jegyzője. V. 1845-ben maga is önálló lett; ügyvédi irodát nyitott. Keresett és tekintélyes ügyvéd volt. Kiváló családok, mint a Telekiek, a Lónyayak tisztelték meg bizalmukkal. Petőfi azután is, ha időnként felutazott Pestre, barátjánál volt szálláson a Zöldfa-utczában, később a Hatvani-utczában a Gebhardt-féle házban a Nemzeti Kaszinóval szemben. 1846 elején harmadik társnak meghívták Tompát, ki akkor betegen feküdt a Rókus-kórházban. Midőn Tompát 1846 elején megválasztották bejei papnak, helyét Jókai foglalta el; együtt mentek vacsorára, együtt jártak kávéházba, együtt játszottak billiárdot és néhanapján praeferanceot. Ilyenkor Petőfi szüntelen csipkedte Jókait, ha ellicitálta előle a talont, vagy partnerje levén, a játékos előnyére hívott. Petőfi Váradyval együtt gyakorolta a vívást. Váradyt mind a három költő nagyra becsülte. Petőfi költői levelet intézett hozzá (Dömsöd, 1846. máj. 22.); Tompa pedig menyasszonyát tisztelte meg egy szép költeménynyel: «Hűséges barátom mátkájának»; a költemény eredeti kézirata a czím alatt e szavak állanak: «Ruffy Idának». Váradynak Ruffy Idával (meghalt 1858. aug. 7.) történt egybekelésekor 1846. nyarán Pesten Petőfi és Jókai voltak násztanúi. Petőfi 1848 őszén elhagyta a fővárost. V. pedig állami hivatalt vállalt. Biztos lett a postán és császári proclamatiókat égetett el; a miért fogságot is szenvedett a szabadságharcz után. Később ügyész lett Vukovics minisztersége alatt. 1849. Buda ostroma alatt találkozott V. Petőfivel utoljára; máj. 11. ő vitte Petőfit Görgeihez a Svábhegyre. Miután majd egy negyed századig volt Pesten a gróf Teleki-család ügyvéde, 1866-ban abban hagyta az ügyvédséget. Kiment komárommegyei birtokára, a Kolta melletti Rózsa-pusztára. A 70-es években a kataszternél vállalt hivatalt és a gazdaságnak élt. Itt halt meg 1885. nov. 17.
Czikkei a Regélő Pesti Divatlapban (1842. 101. sz. Óvás a Thury körtáncza ügyében); gazdaságiak a Falusi Gazdában (1862–64), a Kertészgazdában (1865, 1871), a Földmívelési Érdekeinkben (1873–74); Petőfire vonatkozó közleményei a M. Politikában (1872. 210. sz. Hol született Petőfi Sándor, 1872. 194., 195., 1875. 194., 195. czikkek Petőfiről), Reformban, a Fővárosi Lapokban (1874. 166. sz. Petőfi Dömsödön, 267. sz. Kisfaludy Károly halála napja, 1882. 243. sz. Petőfi és Klapka) és a Honban jelentek meg.
Munkája: A dinnye. Pest, 1862.
Kéziratban maradtak Béla fiánál Petőfi életrajzára vonatkozó följegyzései és költeményei.
Fővárosi Lapok 1870. 274. sz. (Petőfi költeménye Váradyhoz).
Szinnyei Könyvészete és Repertóriuma III. kötet. (Gazdasági czikkei).
Vasárnapi Ujság 1885. 51. sz. arczk. (Baróti Lajos).
Ferenczi Zoltán, Petőfi életrajza. Bpest, 1896. I. 357. II. 217., 274. l.
