Várady Gyula (sziliczei),
Várady Gyula (sziliczei),
egri egyházm. kath. pap és tanítóképző-intézeti tanár, szül. 1862. aug. 24. Sőregen (Pestm.), hol atyja gróf Károlyi György uradalmi tisztje volt; iskoláit a szülői háznál nevelő mellett, gymnasiumi tanulmányait Egerben végezte s 1878. belépett az egri papnevelő-intézetbe. 1885. áldozópappá szenteltetett és Sárudra ment káplánnak. 1887. egy ideig mint helyettes lelkész működött Tisza-Palkonyán, honnét Szent-Erzsébetre, majd Bessenyőre, Kún-Szent-Mártonba és végül Apátfalvára helyeztetett át, hol azonban csak pár hetet töltött, mert 1890. az egri tanítóképző-intézet tanárává neveztetett ki, hol a természet- és mennyiségtani tárgyakat adta elő. Neve az egyházi Névtárakban 1897-en túl nem fordul elő.
Szent-Erzsébeten tartózkodása alatt megírta a község és egyház monographiáját (mely a Kandra-féle Adatokban jelent meg); szépirodalmi dolgozatai, festészeti és irodalmi bírálatai és irányczikkei több vidéki és fővárosi hirlapokban jelentek meg, így az Egerben (1881–1885), a M. Államban (1882. decz. 10. pályanyertes költemény, 1884. máj. 31. költ.). Csaknem minden czikkét álnevek alatt közölte.
Munkája: Egertől Wörishofenig és vissza. Utirajzok, különös tekintettel Wörishofenre és a Kneipp-gyógymódra. Eger, 1893. (Ism. Vasárnapi Ujság 22. sz.).
Koncz Ákos, Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren. Eger, 1892. 243. l.
Petrik, M. Könyvészet 1886–1900.
