Várady (Lipót) Árpád,
Várady (Lipót) Árpád,
theologiai doktor, győri püspök, szül. 1865. jún. 18. Temesvárt; középiskoláit ugyanott, a theologiát Budapesten és 1886-tól a bécsi Augustineumban végezte. 1888. aug. 16. pappá szentelték. Tanulmányi felügyelő és theologiai tanár volt a temesvári papnevelőben, 1889-től zsinati vizsgáló és a hittanárokat képesítő bizottság tagja. 1890. júl. 19. theologiai doktor, szept. 15. püspöki szertartó és szentszéki jegyző, 1891. júl. 1. püspöki titkár és a Szent István-társulat tudományos osztályának tagja, 1895. pápai kamarás, 1897. jan. 7. vallás- és közoktatásügyi miniszteri osztálytanácsos lett. 1899. okt. 2. megkapta a csanádi székeskáptalanban levő Bonnaz-féle idősb kanonokságot; 1902. szebenikói vál. püspök, apát-kanonok és miniszteri tanácsos lett. Megkapta a Ferencz József-rend csillagos középkeresztjét. Hivatalos tevékenysége mellett szeretettel foglalkozott a külföldre szakadt magyarság nemzeti és egyházi gondozásával, a kivándorlással. Bejárta Bukovinát; a hazai és külföldi kikötőket; előmozdította a kikötői lelkészség szervezését Fiuméban és Hamburgban. A szószéken úgy a fővárosban, mint a vidéken szívesen szerepelt. Közreműködött a budai oszlop-utczai kollégium és gymnasium létesítésében; a katholikus háziasszonyok országos szövetségében. 1911. márz. 9. kinevezték győri püspöknek.
Sok czikket írt a havi Közlönybe; a Munkálatokban (Bpest, 1887. A szegényápolás története Magyarországon); a Bölcseleti Folyóiratban (1888. A kamatszedés erkölcsi jogosultsága); az Emlékkönyvben (1894. XIII. Leo pápa és a szociális kérdés); a M. Államban (1908. 85. sz. A kereszt az életben).
Munkái:
1. A kongrua ügyről. Bpest, (1887).
2. Lelki gyógytár azok számára, kik örökké akarnak élni. Írta Müller Ernő Mária, ford. U. ott, 1889. (Kis Könyvtár 10–12. és u. ott, 1894. 2. kiadás. Lelki patika cz. U. ott, 1902).
3. Egyházi beszéd szent Gellért vértanú első csanádi püspök tiszteletére 1900. szept. 25. Velenczében. U. ott, 1900.
4. Egyházi beszéd a Magyarország ezredéves fennállásának emlékére újonnan épült Temesvár-gyárvárosi róm. kath. plébániatemplom felszentelése alkalmával 1901. okt. 13. U. ott, 1901.
5. Igazság-, vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelet a végrendelet nélkül elhalt alsóbb rendű katholikus papok hagyatéka tárgyában. A vonatkozó törvényszakaszokkal és rendeletekkel bővítve. U. ott, 1904. (melyet Lányi Bertalannal, a kodifikaczionális osztály akkori vezetőjével dolgozott ki).
6. Széljegyzetek Timon Ákos «Magyar alkotmány- és jogtörténeté»-hez. U. ott, 1904. (Különny. a Hittud. Folyóiratból).
7. A népmissók jelentőségéről és terjesztésük módjáról. Temesvár, 1905.
8. Bevezető a nők lelkigyakorlatához. Bpest, 1906–9.
9. Egyházi beszéd az abbáziai apátsági templomban 1907. márcz. 31. U. ott, 1907.
10. A párbérkérdésről. U. ott, 1908. (Különny. a Kath. Szemléből).
Megemlítendő még: A hiteles helyi levéltárak felügyeletét szabályozó rendelet, melyet a vallás- és közoktatásügyi miniszteriumban dolgozott ki.
Nevét Várady L. Árpádnak írja.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 647. l. XVIII. 762. l.
Ország-Világ 1893. 3. sz. arczk.
M. Könyvészet 1904., 1906., 1908.
Egyházi Közlöny 1908. 12. sz. arczk.
Budapesti Hirlap 1911. 67. sz.
Vasárnapi Ujság 1911. 13. sz. arczk.
