Varró Sándor,
Varró Sándor,
ügyvédjelölt, V. László ügyvéd, földbirtokos és Várady Zsuzsánna fia, szül. 1848. nov. 1. Karczagon (sarjadéka azon Varrónak, a ki egy angol utazó szerint utolsó volt, ki tudott kún nyelven beszélni); tanulmányait a karczagi ref. gymnasiumban kezdette s 1861-től a debreczeniben folytatta; a bölcseleti tanfolyamokat a debreczeni és kecskeméti ref. főiskolában hallgatta 1866-ig. Ezután a pesti egyetemen a jogot hallgatta, melyet 1870-ben be is fejezett. 1869 ősztől 1870 októberig az egy évi önkéntesi szolgálatát is lerótta. Tevékeny tagja és jegyzője volt az országgyűlési gyakornokok testületének is. Nagy szorgalommal fogott a magyar irodalomtörténet tanulmányozásához; emellett nagyszámú közmondásokat, példabeszédeket gyűjtött. Több tudósunk és írónk, mint Imre Sándor, Szabó Károly, Fábián Gábor, Eötvös Lajos jóindulatát és barátságát nyerte meg, kikkel levelezés útján folyvást összeköttetésben volt. Meghalt 1870. decz. 31. Pesten.
Számos, leginkább népköltészeti és irodalomtörténeti czikket közölt a Kalauzban, a Koszorúban, Vasárnapi Ujságban, a Fővárosi Lapokban, Budapesti Közlönyben (1870) és a Figyelőben (II.)
Hátrahagyott terjedelmes irodalomtörténeti dolgozatait (15-féle felsorolja Tóth István a Budapesti Közlönyben (1871. 19. sz.); ezek a családnál vannak.
Uj Nemzedék 1870–71.
1871: Vasárnapi Ujság 22. l.
Budapesti Közlöny 2., S., 19. sz., Reform 2. sz.
Figyelő II. 1877.
Pesti Hirlap 1885. 285. sz. és gyászjelentés.
