Vay Ábrahám (luskódi és vajai gróf),
Vay Ábrahám (luskódi és vajai gróf),
cs. kir. kamarás, v. b. t. tanácsos, a szent István-rend középkeresztese, megyei főispán és a M. tudom. Akadémia igazgatósági tagja, V. József septemvir és Mocsáry Erzsébetnek fia, szül. 1789. júl. 13. Alsó-Zsolczán (Borsodm.); 1815. máj. cs. kir. kamarás lett. 1825. ápr. 26. első alispán Borsodmegyében és követ az 1825–27. országgyűlésen; ott ragyogott nagy tüzével, de nem férhetett össze Ragályi Tamás követtársával. Az 1825. nov. 3. tartott ülésen gróf Széchenyi Istvánnal első nyitá meg Akadémiánk alapítóinak sorát nyolcezer ezüst forinttal. 1830. szept. 11. grófi rangra emeltetett és Beregmegye főispáni helytartójává, 1832. Máramaros főispánjává neveztetett ki. 1830. nov. 17-től a m. tudom. Akadémia igazgató-tanácsának igazgatótagja volt. Midőn 1845. főispáni méltóságáról lemondott, Berkeszre vonult vissza s ez idő alatt főleg a közgazdasági kérdéseket kísérte figyelemmel. A magyar kereskedelmi társaság aláírási ívét 20 000 frttal nyitotta meg. Az első felelős m. miniszterium 1848-ban Máramaros főispánjává nevezte ki. A szabadságharcz alatt visszavonult birtokára, fiai azonban tevékeny részt vettek a nemzeti küzdelemben. Meghalt 1855. márcz. 5. Berkeszen.
Munkája: Beszéde 1832. Szent András hava 19. máramarosi főispáni székébe beiktatása alkalmával. Debreczen, 1883.
Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Levele Fáy Andráshoz: Solcza, 1839. decz. 15. (Sárospataki Lapok 1888. 53. sz.); hét levele van 1807–1812-ig (Kazinczy Levelezése cz. gyűjtemény V., VII. és IX. köteteiben).
M. Akadémia Almanachja 1863. 278. l.
Nagy Iván, Magyarország Családai XII. 100., 104. l.
Kazinczy Ferencz, M. Pantheon. Bpest, év n. 281. l. (Nemzeti Könyvtár XXXVI.).
Petrik Bibliogr. I. 270. l.
Magyarország Vármegyéi. Szabolcs vármegye. Bpest, 1900. és gyászjelentés.
