Veszelin Pál (kismarjai),
Veszelin Pál (kismarjai),
ref. lelkész és hittanár; előneve szerint szül. Kismarján (Biharm.); a keleti nyelvek tanára volt a debreczeni kollegiumban 1612-től 1629. aug. 20-ig; ettől kezdve debreczeni lelkipásztor. Jelen volt 1833. febr. 3. a tasnádi zsinaton és 1637. azon ünnepélyen, mikor a Rákóczi fejedelem által ajándékozott nagy harangot a nagy templom veres tornyába felhúzták. Meghalt 1645-ben.
Munkái:
1. Kegyes es Istenes Beszélgetések... Debreczen, 1633.
2. Oktató es Vigasztaló Praedikatiok, mellyek Debreczen varasanak MDCXL Esztendőbe tüz miatt löt siralmas pusztulásában... megh epedet hiveknek... el-Praedicaltattak... U. ott, 1641.
3. Brevis Institutio Ad Cognitionem Linguae Hebraicae ex optimis Autoribus collecta a Paulo W. Kis-Mariai... Vsui Scholarum Hungaricarum destinata. Franekerae, 1643.
Szabó-Hellebrant, Régi M. Könyvtár I., 276., 311. I., III. 1. rész 463. l.
Szücs István, Debreczen város története 595. l.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 813. l.
M. Könyvszemle 1896. 31. l.
Zoványi Jenő, Theologiai Ismeretek Tára II. 265. l. és a debreczeni ref. kollegium jegyzőkönyvéből.
