Veszely Károly,
Veszely Károly,
prépost-plébános, szül. 1820. okt. 20. Bécsben; gmnasiumi tanulmányait Gyula-Fehérvárt végezte; a bölcseletieket Kolozsvárt és a hittudomnáyi tanfolyamot ismét Gyulafehérvárt hallgatta. 1844. jan. 1. pappá szenteltetett és a nagyszebeni kath. gymnasiumhoz neveztetett ki tanárnak; innét 1845. Brassóba került káplánnak és tanárnak. A szabadságharcz alatt tanusított magyar érzületéért halálra ítéltetett; ezt azonban börtönre változtatták, melyből 1851-ben szabadult ki és különbféle állásokban működött, így 1854-től 1864-ig a gyulafehérvári főgymnasium igazgató-tanára volt; 1864. baróthi, 1867. marosvásárhelyi plébános lett. Csakhamar főesperessé, 1869. pápai kamarássá és préposttá neveztetett ki. Az autonomiai kongresszusra az egyházmegyei papsága két ízben választotta követének. 1881-től borbándi (Alsó-Fehérm.) plébános volt. Az erdélyi róm. kath. status igazgató-tanácsának, a Szent-István-Társulat tudományos és irodalmi osztályának tagja, az erdélyi irodalmi, valamint az alsó-fehérmegyei történeti, régészeti és természettudományi társulat tiszteleti elnöke. Alsó-Fehérmegye törvényhatóságának tagja is volt. Meghalt 1896. nov. 4. Borbándon.
A «Magyar Állam»-nak keletkezésétől (1868) fogva állandó munkatársa volt, nagyrészt névtelenül írt, egyidőben Penge álnév alatt, két évtizedig -ng- jegy alatt; írt még a károlyfehérvári kath. főgymnasium Tudósítványába (1858. Károly-Fehérvár, 1859. Die doppelte Schlacht bei Szent-Imre im J. 1442.); az Erdélyi Múzeumegylet Évkönyvébe (1862. Ötvös Ágoston emléke); a M. Tudom. Értekezőbe (1862. I. Tököly Imre és Zrinyi Ilona levelei 1699., Rákóczy Edictuma); a M. Sionba (1863–64. Alvinczi plébánia, II. András és a német lovagok a Bárczaságban, Anabaptisták Alvinczen), a Századokba (1879. Hol verte meg Hunyadi János 1442-ben Mesid béget?), a Közművelődésbe (1887. 82. 1. Az unitáriusok Erdélyben); az István bácsi Naptárába, a Történelmi Tárba sat.
Munkái:
1. Erdélyi tanulók május ünnepi dala. Négy énekszóra, zongorakísérettel. Szövegét írta... dallamát szerzé Mátray Gábor. Buda, 1859.
2. Beköszöntő egyházi beszéd, melyet beigtatása alkamlával elmondott. Maros-Vásárhely, 1867.
3. A baróti plébánia. Brassó, 1868.
4. A konyhakertészet... a r. kath. leányiskola számára szerkesztette V. K. Maros-Vásárhely, 1869.
5. Veszely, Imets és Kováts utazása Moldva-Oláhországban 1868. U. ott, 1870.
6. Mit kell tennie a néptanítónak, hogy pályáján mindig előhaladhasson. Kolozsvár, 1877.
7. A szentimrei csata. Hősköltemény. U. ott, 1879.
8. Érzelemhangok. U. ott, 1881.
9. Túl a síron ismét megismerjük egymást. Irta Blot atya, ford. Gyula-Fehérvár, 1882.
10. Az erdélyi róm. kath. püspöki megye autonomiája, vagyis az 1711-től 1892-ig tartott erdélyi róm. kath. Statusgyűlések nevezetesebb tárgyalásainak, felterjesztéseinek és más ezekre vonatkozó okmányainak gyűjteménye. Gyulafehérvár, 1893. (Ism. Kath. Szemle).
Szerkesztette Kolozsvárt az Erdélyi Egyháztörténelmi adatokat 1860-ban; a Gyulafehérvári Füzeteket (1861–1862. Két füzet; az Erdélyi Kath. Hitszónokot 1863–67. Kolozsvár (a III. kötet Marosvásárhelyt jelent meg 1878-ban) és a Néptanodát 1870. jan. 13-tól 1874. végeig Marosvásárhelyt.
Petrik Könyvészet és M. Könyvészet 1886–1900.
Kiszlingstein Könyvészete.
M. Sion 1890. 627. l.
Közművelődés (Gyulafehérvári) 1893. 52. sz.
M. Állam. 1894. 1. sz., 1896. 258. sz.
Ellenzék. Kolozsvár, 1896. 263. sz. (Jakab Elek).
Vasárnapi Ujság 1896. 46. sz. (Nekr.)
Gyászjelentés és a m. n. múzeumi könyvtár példányairól.
