Vörös Mátyás (nyéki),
Vörös Mátyás (nyéki),
pápóczi prépost, baranyamegyei származású, de komárommegyei lakos volt; 1602-ben «Majori Cancellariae Hungariae Locarius»-nak mondja magát. 1611-ben győri kanonokká lett. 1611-ben győri kanonokká lett. 1617. Győrnek házlajstromában szerepel mint Szent László-közi háztulajdonos. 1626. «Parochus de Göcsnek» írja magát. 1638–40-ben pápóczi prépost és 1642-ben ugyanott Szent Ágoston-rendi perjel volt. (Ezen életrajzi adatok az általa történt könyvbejegyzésekből ismeretesek.)
Munkái:
1. Dialogus, az az: Egy kárhozatra szakadt gazdag test és léleknek siralommal teljes egymással való keserves panaszolkodó beszélgetések. Bécs, 1626. (és 1636, Várad, 1642., Bécs, 1724.).
2. Tintinabulum Tripudientium: az az, A földi részegszerenchének és dichoségének alhatatlan lakadalmaban Tombolok Jóra-intő Chengettyüje. Mely a világ chalardsagat, az Ember nagy utolso dolgainak zengesevel Kinek Kinek eleibe adgya. Pozsony, 1636. (Újabb kiadásai: Pozsony, 1644., Kolozsvár, 1672., Hely n., 1699., Lőcse, XVII. század, Kolozsvár, 1701., Buda, 1767., Pozsony és Kassa, 1781., Buda, 1784.)
Toldy Ferencz, A M. Költészet története. Pest, 1867. 212. l.
Szabó Károly, régi M. Könyvtár I.
Figyelő v. 1878. 231. l. (Fülöp Endre), XIV. 1883. 151. l. (Ny. V. M. egyik énekéről).
Irodalomtörténeti Közlemények 1898. 141–143. l. 1901.
