Xántus János (csik-tapolczai),
Xántus János (csik-tapolczai),
a Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának igazgatóőre, a M. Tudom. Akadémia levelezőtagja, X. Ignácznak, a gróf Széchenyi család jogtanácsosának fia (a XV. században Erdélybe bevándorolt és ott magyar nemességet kapott görög család ivadéka), szül. 1825. okt. 5. Csokonyán (Somogym.), Győrött megkezdett iskoláinak végezte után Somogyban három évig mint aljegyző működött. 1847-ben Pesten letette a köz- és váltóügyvédi vizsgálatot. 1848 nyári hónapjaiban Csokonyán mint nemzetőr szolgált; innét a horvátok mozgolódása idején Pestre ment, hol beállt a honvéd-tüzérekhez. A pákozdi csatában már mint tűzmester harczolt; később a komáromi várőrségbe került és időközben átlépett a gyalogsághoz, hol a 46. zászlóaljban a főhadnagyságig vitte és 1849. febr. 8. egy kémszemle alkalmával az osztrákok Érsekujvárt elfogták és gyalog kísérték Pozsonyba, hova betegen érkezett és a kórházba vitték. Felgyógyulása után Königgrätzbe helyezték át; az aradi véres napok után a Pilsenben állomásozott Khevenhüller-Metsch ezredbe beosztották közembernek. Édesanyja mindent elkövetett, hogy fiát a katonaságtól megszabadítsa. Ez bécsi ismerősei közbenjárására sikerült is. X. azonban hazajövetel helyett Prágában összeköttetésbe lépett az emigránsokkal és újra elfogták s a régi ezredébe sorozták; azonban még 1850-ben megszökött és sok viszontagság után Németországon, Belgiumon s Francziaországon át Angolországba jutott. Londonból 1851 végén Amerikába vitorlázott, hol előbb sok nehézséggel küzdött (volt hirlap-kihordó, matróz, boltossegéd, könyvkereskedő, gyógyszerész, zongoratanító, vasuthivatali tervrajzoló, mérnök, a német, latin és spanyol nyelvek tanítója; mínt napszámos dolgozott csatornában, napokig övig vízben ásóval); utóbb azonban sorsa jobbra fordult. Már 1852. decz. l. a Saint-Louisból Kaliforniáig az indián területen át tervezett vasut építéséhez rajzoló mérnöknek szerződtették két dollár napidíjjal. Azonban csakbamar egy barátja rábeszélésére New-Orleansban az állami egyetemen tanári állást foglalt el, tanítván a latin, spanyol és német nyelveket 900 dollár évi fizetéssel és lakással. Itt azonban sárgalázba esett. E lázas vidéket és tanári állását elhagyva, Texasba ment, hol 640 holdnyi birtokot vett részletfizetésre 1260 dollárért. 1855. okt. 25. egy ismerősével, ki Kanzas fölmérésére megbízást kapott, mint tértani rajzoló 50 dollár havi fizetéssel útnak indult indián területen lóháton; itt a Canadian folyó mellékágainak és patakjainak fölvételével volt elfoglalva. Az expeditió 1856. szept. 14-ig tartott, mely idő alatt X. több mint 300 kígyót, 200 gyíkot, 700 halat, 40 rizmába való növényt gyűjtött a Smithson-intézet számára, melyekből a mi Nemzeti Múzeumunk is becses példányokat kapott. Kanzas felmérése után X. ismét állás nélkül maradt; tehát Washingtonba ment, hogy az Egyesült-Államok kötelékébe lépjen; oda 1857. márcz. 19. érkezett és a belügyminiszternek felajánlotta szolgálatát és márcz. 24. elfogadta Kalifornia déli részeinek (hol még nem járt senki) topografiai fölmérését. New-Yorkból ápr. 1 indult el és 185 személyből álló kíséretével júl. l. érkezett Los Angelosba, déli Kalifornia fővárosába és júl. 18. Fort-Tejonba utazása végpontjára. (Itt is sok állatot és növényt gyűjtött a Smithson-féle intézet és a N. Múzeum számára.) A munkálatok bevégzése után a tengerészmérnökkarhoz tétetett át kapitányi ranggal és egy újabb expeditió vezetésével bízatott meg a kormány által a Csendes-tenger bizonyos részeinek meteorologiai tanulmányozására. Feladatát csak 1861. aug. elején végezte be, miután Amerika és Ausztrália között 89 szigetet és zátonyt fedezett fel és 127 000 angol mértföldnyi utat tett. A honvágy arra bírta, hogy 1861. ott. 26. Philadelphiából hazautazott és nov. 19. érkezett Győrbe családja körébe; hozott magával 500 kitömött madarat, nagyobbrészt kolibrit a N. Múzeum számára. 1862. jan. 27. tartá székfoglalóját a M. T. Akadémiában (mely még 1859. decz. 15. levelező tagjának választotta) «Adatok a tenger természettani földiratához» czímmel. X. idehaza képességének megfelelő állást nem nyerhetvén, 1862. jún. 23. utazott vissza Amerikába és Washingtonba, hol előbb a tengerészeti miniszteríumban titkár lett és decz. 21. Mexikóba ment consulnak; ezen hivatalában mindaddig működött, míg a franczia seregek consulsága területére nem léptek. Előbb Peruba, aztán Havannába utazott. Betegeskedése miatt végleg lemondott amerikai tartózkodásáról és 1864. júl. hazajött, de előbb Hollandiában és Belgiumban tanulmányozta az állatkerteket és nagybecsű gyűjteményt hozott magával a N. Múzeumnak. Júl. 30. Tátra-Füreden volt, hol a fürdővendégek egy forrást Xantus-forrásnak neveztek el és aug. 4. szenteltek fel. Szept. 2. az orvosok marosvásárhelyi gyűlésén természetrajzi könyvtárnak Pesten felállítását indítványozta. Beutazta Erdélyt. A budapesti állatkert létesítésén is buzgólkodott, mely 1862. márcz. 12. megalakulván, a bizottság tiszteletbeli elnökül választotta. Az állatkertet, melynek tervrajzát is ő készítette, mint igazgatója 1866. aug. 9. ünnepélyesen megnyitotta. Mint a vallás- és közokt. miniszterium kiküldöttje részt vett a kelet-ázsiai expeditióban. 1868. okt. végén indult Triesztből és az 1869. év kezdetén érkezett a ceyloni partokhoz, hol közel három hetet töltött; ápr. 14. Singaporeban csatlakozott az expeditióhoz és ezzel folytatta útját Japánig; megfordult Siámban, Cochinchinában és Chinában, hol mindenütt az ország belsejébe hatolt és tekintélyes gyűjteményt hozott haza. Azonban br. Scherzer udvari tanácsossal, az expeditió főnökével összezördülvén, elhagyta a társaságot és visszautazott, Formosa szigetét útba ejtve. Chinában és Singaporeban, s aztán Borneo (hol öt hónapot töltött). Sumatra és Java szigeteken szorgalmasan gyűjtött. A keletázsiai expeditió a magyar államnak 38,000 forintjába került (ebben a gyűjtött tárgyak 13,000 frt., X-nak 21 havi utazása 20,000 frt.). Haza térve 1872. márcz. 5. kinevezték a Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának őréve, 1873. június 17. pedig igazgató őrévé. Későbbi években is tevékeny részt vett különféle tudományos intézetek és társulatok körében; tagja volt a természettudományok philadelphiai akadémiájának, az amerikai philosophiai társulatnak és a bostoni Athenaeumnak; alelnöke a budapesti Állat- és növényhonosító s a Magyar Földrajzi Társulatnak, tagja a m. orvosok és természetvizsgálók központi választmányának és 1872 óta Philipp Franz v. Siebold névvel a természettudományok német Akadémiájának. Az állatkert mindvégig kedvencze maradt, a földrajzi társaságban pedig gyakran tartott fölolvasást. Rendezte az állattári könyvtárt és azt több mint 12 évig vezette, míg betegeskedni kezdett. Tüdőgyuladásból kigyógyulva, családja 1894. ápr. 10. levitte Voloscába; honnét azonban júl. 4. elborult elmével hozták vissza Budapestre, hol decz. 13. meghalt. A m. tudom, Akadémiában 1898. decz. 19. Mocsáry Sándor tartott fölötte emlékbeszédet.
Czikkeit és egyéb munkálatait, valamint a nevéről elnevezett állatok és növények jegyzékét közli Mocsáry emlékbeszédében; ugyanott a M. N. Múzeum számára gyűjtött tárgyak statisztikáját is megírta.
Munkálataiból, melyek 82 czímre terjednek (ezeket Mocsáry felsorolja), az önállóan megjelentek közül fölemlíthetők:
1. Xantus János levelei Éjszakamerikából. 12 eredeti rajzok után készült kő- és egynéhány fametszettel. Közli Prépost István. Pest, 1858.
2. Utazás Kalifornia déli részeiben. Egy földképpel; nyolcz kő- és nyolcz fametszettel. Pest, 1860.
3. Utasítás természetrajzi tárgyak gyűjtésére, elkészítésére, megtartására és tovaszállítására. Pest, 1862.
4. A magyarországi gőzhajózás érdekében. Pest, 1865. (Különny. az Uj Korszakból.)
5. A közoktatási minister megbízásából 1869–70-ben Kelet-Ázsiában országos költségen gyűjtött s a M. N. Múzeumban ideiglenesen kiállított népismei tárgyak leíró sorozata. Pest, 1871. (Függelék: Természetrajzi gyűjtemény. Németül is.)
6. Vezető a M. N. Múzeum népismei gyűjteményében. Második átdolgozott kiadás. Bpest, 1874.
7. A természettudományok általános haladása. (A m. orvosok és természetvizsgálók 1874. Győrött tartott XVII. nagygyűlésének Munkálatai-ból.) Bpest, 1875.
8. Emlékbeszéd szárhegyi gróf Lázár Kálmán l. tag felett 1875. febr. 22. az Akadémiában. Bpest, 1875. (Értekezések a természettud. köréből VI. 1.)
9. Néhány hét Ceylon szigetén. Bpest, 1877. (Különnyomat a Budapesti Szemléből.)
10. A föld- és térképkészítésről. Segédkönyv középiskolák használatára. Bpest, 1879.
11. Természettani földrajz. Segédkönyv középiskolák számára s a nagyközönség használatára, Geihie; Grove, Agassiz, Burke és Norton rendszere s előadási modora szerint szabadon dolgozva. Bpest, 1879. (Ism. P. Hirlap 124, szám)
11. Uti emlékek Singapore és vidékéről. Győr, 1879. (Különny. a Győri Közlönyből.)
12. Borneo szigetén 1870-ben tett utazásomról. Bpest, 1880. (Különny. a Földrajzi Közleményekből.)
Kéziratban maradtak: A Biadschak Czengari népfaj. (Czigányok) Domeni de Rienzi után. Csokonya, ápr. 1845. Végén: «Sajtó alá bocsátható. Buda, 13/I. 1847. Palugyay». Az Izengár nép története. Pest, 1847. A mormonok története. Fort-Tejon, California, febr.-márcz. 1858. 40 ív. Arczképei Kőnyomat, rajzolta Barabás 1861. nyomt Reiffenstein és Rösch Bécsben, kiadja Nagy Endre a Győri Közlöny szerkesztője, megjelent 1862-ben a lap mellett.
Képes Ujság 1859. 19. sz. arczk.
Vasárnapi Ujság 1862. 6. sz. arczk. 1894. 50. sz. (Nekr.).
Ország Tükre 1862. 4. sz. arczk.
Napkelet 1862. 27. sz.
M. T. Akadémia Almanachja (1863–64., 1866., 1868. Munkálatai). Hazánk és a külföld 1865. 11. sz. arczk.
Magyarország és a Nagyvilág 1866. 40. sz. arczk.
Hon 1870. 284. sz. (Jókai X. gyűjteményéről).
Szinnyei Könyvészete.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 1087. l.
Mocsáry Sándor, Emlékbeszéd Xantus János levelezö tagról. Bpest, 1899. (Emlékbeszédek IX. 9.)
