Zabanius János (Sachs de Harteneck), lovag,
Zabanius János (Sachs de Harteneck), lovag,
az erdélyi szászok grófja, szebeni királybiró, előbbinek fia, született 1664. Eperjesen; atyja ev. vallása miatt Eperjesről elűzetvén Nagy-Szebenbe költözött át; a fia ott végezte az iskolát és azután Tübingenbe ment, hol magister philosophiae lett és egy ideig előadásokat tartott. 1689-ben visszatérve, 1690. notarius provincialis és városi írnok lett. Az 1691. ápr. 21. országgyűlés a Leopoldinum keresztülvitelének sürgetésére küldöttséget menesztett Bécsbe. A szászok képviselője Z. volt, ki majd egy évig tartózkodott Bécsben, hogy a vezető köröket az erdélyi bonyolódott viszonyokról felvilágosítsa és a szászok érdekében jó indulatra bírja. A császár arany lánczot ajándékozott neki; Nagy Szeben a Szebenszék bírájává, azután provincialis polgármesterévé választotta; 1698. Lipót val. b. kormánytanácsosságot és nemességet adományozott neki Sachs de Harteneck praedikátummal. 1700. a szászok grófja lett. 1702. ellenfelei felségsértéssel vádolták; a nagy-szebeni tanács halálra ítélte és 1703. decz. 5. Nagy-Szebenben lefejezték.
Munkái:
1. Dissertatio Academica De Ideis... Tübingae, 1688.
2. Die, denen schmerzlich leidtragenden Wittwen Cypressen . . . Hermanstadt, 1693. (Frank Bálint és Rosenau Anna Mária egybekelésére írt versek.)
Többi munkái, kéziratai, naplója felsorolvák Trausch munkájában.
Kovachich, Scriptores Minores I. Appendix 191. lap.
Siebenbürgische Quartalschrift. II. 1791. 334.
Fabó, Monumenta. Schmal I. 111. l.
Trausch, Schriftsteller-Lexikon III. 518–523. l. IV. 521. l.
Szabó-Hellebrant, Régi M. Könyvtár III. 2. rész. 339. l.
Budapesti Hirlap 1895. 73. sz. (Werner Gyula.)
