ev. püspök, Z. Péter unokája, szül. 1639. jún. 26. Bártfán, a hol, valamint Eperjesen, Sárospatakon és ismét Bártfán tanult. Külföldre menvén, 1658 tavaszán a jenai egyetemre iratkozott be, melyen öt évet töltött. Hazatérve 1664. conrector, 1665. diaconus, később lelkész lett Bártfán, honnét 1674. számüzetésbe kellett mennie. Németországba vonult s miután Grossenhainban három évig időzött, 1677-től Mühlbergben másodlelkészi hivatalt viselt, míg 1682. visszatérhetett előbbi állásába Bártfára. 1686. a szabad királyi városi egyházker. püspökévé választatott, 1699. azonban újra elűzetett hivatalából és évekig bujdosott Szepes- és Sárosmegyékben. Csak 1703. ment vissza ekklezsiájába, hol 1709. máj. 28. meghalt.
1. Exercitium Academicum De Persona... submittit Jacobus Zablerus... Jenae, 1660.
2. Frommen Christen Lust und Unlust. Grossenhain, 1675.
3. De Sirmio . . . Disputavit Jacobus Zabler... Wittenbergae, 1690. (Újabb kiadása. Wittenbergae, 1698.)
4. Antidotum preciosum. Bártfa, 1694. (Német gyászbeszéd Náthán Sámuel felett.)
Üdvözlő verseket írt Klesch Dánielhez a kőszegi lelkészségbe léptekor (1659.) és Hanset János értekezése mellé (1669.).
Horányi, Memoria III. 577. lap.
Klein, Nachrichten III. 137., 144., 206., 303. l.
Szabó-Hellebrant, Régi M. Könyvtár II. III.
Hörk József, Az ev. Tisza-kerület püspökei. Kassa, 1888. 24. l.
Zoványi Jenő, Theologiai Ismeretek Tára III. 408. l.