Zádor Gyula (fenyéri),
Zádor Gyula (fenyéri),
a nagy-váradi kir. ítélőtábla elnöke, a Lipót-rend lovagja és a németalföldi oroszlán-rend középkeresztese, előbbinek fia, szül. 1835. Pápán; a jogot a bécsi egyetemen hallgatta. 1857-ben állami szolgálatba lépett. 1860. a m. udvari kanczelláriánál vállalt hivatalt, melynek feloszlatásakor 1865. udvari fogalmazó lett. Még ez évben az igazságügyminiszteriumhoz elnöki titkárrá, majd osztálytanácsossá nevezték ki, 1876. pedig az elnöki osztály vezetésével bízták meg; majd miniszteri tanácsos lett és a miniszterium II. ügyosztályát vezette. Részt vett számos törvényjavaslat előkészítésében és kidolgozásában. Ő volt a miniszterium fegyelmi bizottságának elnöke is; ő volt a rabsegélyző egyesület egyik alapítója és sok esztendeig elnöke. Neki köszönhető első sorban a kiszabadult rabok menedékhelyének megalapítása Kőbányán és több hasonló intézeté a vidéken... A decentralizáció alkalmával nevezték ki királyi táblai elnőkké Nagyváradra. Meghalt 1892. ápr. Nagy-Váradon 57. évében.
Rajza van a Képes Családi Lapokban (1882.); jog: és törvénytudományi czikkeket írt a szaklapokba.
Munkái:
1. Zádor György emlékezete I. Levelezése Kazinczy Ferenczczel 1823–1831. Bpest, 1885 . (Ism. Bp. Szemle 108. sz., P. Napló 272. sz.)
2. Az erdő ördöge. Regényes elbeszélés. Bpest, év n. (M. Nép- és Ifjúsági Könyvtár 51.)
Kiszlingstein Könyvészete.
1892: Vasárnapi Ujság 15. sz. arczk., Egyetértés. 95. sz.
Budapesti Hírlap 96. sz. és gyászjelentés.
