Zágoni Gábor,
Zágoni Gábor,
orvosdoktor, erdélyi származású. Az Ungar. Nachrichten 1787. 7. sz. szerint Marosvásárhelyt volt egy Zágony Gábor nevű orvos, a ki ott 1787 elején halt meg.
Munkái:
1. Dissertatio de inventis huius saeculi in arte salutari novis, partim ex anatomia partim ex chemia ex materia medica ac denique ex praxi. Traiecti ad Rhenum, 1764.
2. Ritka virtusokkal fénylett; de már elenyészett, néhai... gróf Széki Teleki Eszter asszonynak... gróf Torotzkói és Szent-Györgyi Torotzkai Zsigmond úr kedves élete párjának halálán való kesergés, mellyben... bánattyát le rajzolta... A néhai áldott emlékezetű asszony rendes nyavalyáinak... 13 esztendők alatt szerencsétlen szemlélője és valóságos részese. (Kolozsvár, 1779. Gyászversek.)
Fabó András (Adalékok Czvittingerhez) említi, hogy egy Zágoni Gábor két értekezést írt s az egyiket jan. 23., a másikat jan. 26. 1726-ban Utrajectumban védte, melyeknek tárgya: « Dissertatio Theologica prima & secunda de Vaticinium Psalm. II. 6. de regis salutis in Sionem uncto ad dies 28 & 26. Januarii, Trajecto ad An. 1726.»
Horányi pedig az előbb említett Zagonyi Gábor életrajzához még a következőket csatolja: Leguntur praeterea observationes Chemicae, in aquis Soteriis institutae, quas lege apud doctissimum & celeberrimum Cranzium.» Ezen utóbbi két esetben idősb és ifjabb Z.-ról lehetne csak szó.
Horányi, Memoria III. 578. l.
Szinnyei Könyvészete.
Uj M. Athenás 604. (Fabó) és a m. n. múzeumi könyvtár példányáról.
