Zichy Domonkos gróf püspök,
Zichy Domonkos gróf püspök,
Zichy Ferencz gr. főpohárnokmester és gr. Kollowrat Krakowsky Mária fia, szül. 1808. júl. 21.; a papi pályára lépvén, az egyházjog doktora, olmützi kanonok, 1841. rozsnyói, majd 1842-ben veszprémi püspök lett. Mint ilyen számos alapítványt tett. 1848-ban, mikor a kormány a püspökség zavart pénzügyi viszonyainak rendezésére kormánybiztost küldött ki, Z. elhagyta székhelyét s birtokaira vonult vissza. Utóda Ranolder lett. Alapító tagja volt a Kisfaludy Társaságnak. Meghalt 1879.
Munkái:
1. Örömvers, mellyet Méltgs Szolga Egyházi Marics István Dávid úr érdemeinek, midőn Torna vármegyének főispánnyává neveztetnék, baráti szeretetből áldozott. Komárom, 1837.
2. Keresztyéni erősség lelkének szüksége, főpásztori beszéd, melyet beiktatásakor Rozsnyón tartott. Székesfehérvár, 1841. Keresztyéni erősség lelkének szüksége latinul, Székesfehérvár.
3. Keresztyéni buzgóság szüksége. A veszprémi püspökségbe való beiktatásakor mondott beszéde. Veszprém, 1842. Keresztyéni buzgóság szüksége latinul, Veszprém.
Nagy Iván, M. Családai XII. 391.
Pauer, Egyh. rend érdeme 1847., 349.
Petrik Bibliogr.
Vasárnapi Ujság 1879. 44.
Fővárosi Lapok, 1879. 252.
Szinnyei Repertoriuma I. 2. k.
Wurzbach, Biogr. Lexikon LX.
