Zlamál Vilmos,
Zlamál Vilmos,
orvosdoktor, egyetemi tanár, szül. 1803. jún. 21. Morsitzban, (Morvaországban). Tanulmányait Kremsirben és Bécsben elvégezvén, mint orvos katonai szolgálatba lépett s 1831. Galicziában az oroszok által odaszorított lengyel csapatok sebesültjeit ápolta. 1833. Bécsbe küldték az állatorvosi tanfolyam elvégzésére, honnan két év mulva Temesvárra helyezték át. 1836. orsz. állatorvosi állásra írtak ki pályázatot s Lenhossék József dr. helytartósági tanácsos felszólította Zlamált, hogy vegyen részt a pályázaton. Zlamál, noha már ekkor Temesváron jelentékeny orvosi gyakorlata volt, pályázott a 600 frt fizetéssel járó szerény állásra s 1838. ki is nevezték orsz. állatorvosnak. Új állásában legelőször is az állategészségügyi rendeletek és utasítások kidolgozásához látott s különösen a marhavész okait, lényegét és terjedését kutatta. Eddig magyarul sem tudott, de csakhamar megtanult s 1841. már magyar nyelven tartotta előadásait az állatorvosi intézetben. 1843. egyetemi nyilv. rendes tanárrá nevezték ki. 1851. az állatgyógyintézetet különválasztották az egyetemtől, ettől kezdve itt külön előadásokat tartott az intézet növendékei számára főleg a belgyógyászat- és járványtanból. 1864. az Akadémia levelező tagjának választotta. 1867–74. a földmívelésügyi ministeriumban osztálytanácsosi ranggal mint szakreferens működött. 1881. vonult nyugalomba, a mikor morvai előnévvel magyar nemességet kapott. Meghalt 1886. nov. 11. Budapesten.
Czikkeit felsorolja Szinnyei Repertoriuma II. részt. I. köt. 1669–71. l.
Munkái:
1. A keleti marhavész (százrétű aszály), több évi szigorú vizsgálatok és számos tapasztalatok után. Budapest, 1841.
2. A lónak lábai (végtagjai) egészséges és kóros állapotukban, különös tekintettel a sántítás mindenféle nemeire s annak orvoslására. Budapest, 1849.
3. Népszerű oktatás a marhavész elhárítására. Nagyvárad. 1850.
4. Különös kór- és gyógytan a házi állatok belső betegségeiről, Budapest, 1853. (kőnyomat).
5. A hasznos házi állatok járványos nyavalyái. Budapest, 1853. (kőnyomat).
6. Állatgyógyászat, különös tekintettel az embereknél előforduló, az állatokéhoz hasonló betegségekre. Budapest, 1859.
7. A keleti marhavész. Budapest, 1862.
8. Barmászat, avagy a hasznos házi állatot betegségeinek megismerése és orvoslása, különös tekintettel a gazdasági állatok okszerű tenyésztésére. Budapest, 1861.
9. A marhavész s annak oltása mint az egyedüli biztos szer a marhavész szelídítésére s végképpeni kiirtására. Budapest, 1863.
10. Az állattenyésztés fontossága s jelenlegi állása Magyarországon. (Ért. a természettud. köréből I. 3.) Budapest. 1867.
11. Részletes állatkór- s gyógytan, különös tekintettel a járványos kórokra s az állatorvosi rendészetre. Budapest, 1877.
Pesti Napló 1886. 314.
Egyetértés 1886. 314.
Kossa, Állatorvosok 277 .
Hőgyes, millenniumi emlékkönyv 167.
Pallas Nagy Lex. XVI.
Akad. Almanachok.
Galgóczy: Emlb. Z. V. felett (Akad. Emlékbeszédek V. 3.) 1888.
