Zombory Gyula (Kalmár Béla),
Zombory Gyula (Kalmár Béla),
színész és színműíró, szül. 1852. jún. 17. Marczaliban. (Somogy m.), hol atyja jegyző volt. Iskoláit Nagykanizsán és Csurgón elvégezvén, atyja mellett készült a jegyzőségre, majd gazdasági írnok lett a kaposvári Eszterházy uradalomban. Innen hazament, később Pestre, hol ujságírásból élt. Egy ideig Arad megyében nevelősködött, azután felcsapott vándorszínésznek. Színészi pályája 16 évig tartott. Közben volt ügyvédbojtár, helyettes jegyző (a jegyzői vizsgát is letette), díjnok, kataszteri főkönyvvezető, megyei írnok, nevelő s a pesti tudományegyetem gazdasági osztályának hivatalnoka. Újabban a fővárosban él mint író. Zombory Gyula szinészi neve volt, melyet 1896. óta belügyminiszteri engedélylyel rendesen használ. Számos dolgozata jelent meg a fővárosi és vidéki lapokban.
Kéziratban 17 színdarabja van (A falu árvái, Népfölkelők, A falu ura, Délibábok, A paraszt gróf, Bibliás ember, Margit története, Betyárélet, Aranyasszony, Reseda, Fiskális fogás, Másodvirágzás, Piros confortabli, Lisett, Napraforgó, Mese a varróleányról, Régi jó idők; kevés kivétellel népszínművek).
Munkái:
1. A szerelem egéről (költemények). Veszprém, 1873.
2. Kalmár Béla újabb költeményei. Kaposvár, 1874.
3. Rövid élet hosszú szenvedés (regény). Arad, 1877.
Önéletrajzi adatok
Petrik és Kiszlingstein Könyvészetei.
