abora
abora: széna és kevés gabona tárolására szolgáló építmény, amelynek négy tartóoszlopon nyugvó, mozgatható fedele van. A tetőt az aborában tárolt termény, takarmány mennyiségétől függően szokták feljebb emelni vagy lejjebb csúsztatni. A tető legtöbbször piramis, ritkábban nyereg formájú; fazsindellyel, → dránicával vagy zsúppal fedett. Az abora fedele (neve: sisak, sapka) a tartóoszlopokba szabályos közönként fúrt lyukakba illesztett keményfa vagy vascsapokon nyugszik. Az aborának ritkán van fala. A történeti Zemplén, Ung, Bereg, Ugocsa, Máramaros és Szatmár m. magyar és ukrán parasztságának jellegzetes építménye. Használják a máramarosi románok és a sárosi szlovákok is. A Kárpát-medence egyéb tájain – néhány szórványos megjelenését leszámítva – az abora ismeretlen. Az aborát a cseh Veliszláv-biblia rajzolója a 14. sz.-ban megörökítette, de megtalálható 15. sz.-i angol képes ábrázolásokon is. Az újkorban ismeretes volt holland, német, balti, lengyel és belorusz területeken is. Bizonyítottnak látszik, hogy az abora Ny-Európából a középkorban terjedt kelet felé. Az abora a 14. sz. elején egy bodrogközi falu neveként már ismert volt. A 16–17. sz.-tól adatolható az abora használata az ÉK-i Kárpátokban s az Alföld érintkező peremén. E terület nagy uradalmaiban is megtalálható volt. A 19. sz.-i magyar gazdasági írók eredménytelenül propagálták használatát. Abara néven is ismerik. – Irod. Kwasńiewski, Kristóf: Etnografia Polska (1965); Schier, Bruno: Hauslandschaften und Kulturbewegungen im östlichen Mitteleuropa (Göttingen, 1966); Paládi-Kovács Attila: Az abara. Egy szénatároló építmény a magyar parasztok gazdálkodásában (Népi Kultúra – Népi Társadalom, 1969)
Abora (Balázsér, v. Bereg m.)
Abora:
általános forma
Abora (Vámosatya, v. Bereg m.)
Paládi-Kovács Attila
