ácsolt láda
ácsolt láda: fejszével hasított deszkából, ácsmunka módjára szerkesztett láda. Felépítésére jellemző, hogy vízszintes deszkáit 4 sarokpillér fogja össze. A vastagabb hosszanti élükön hornyolóval kiárkolt deszkák zsindelyszerűen egymásba kapcsolódnak. A fedél gyakran háztető alakú vagy domború, és a hátsó ládafalból kinyúló facsapon forog. – Az ácsolt láda felépítésében és általában díszítésében, elnevezésében is antik mediterrán eredetű, kialakult formájában az i. e. 2. évezredtől ismert. Elsősorban Európában terjedt el, eredetileg mint ruhás láda és koporsó, majd az ezredforduló tájától gabona tárolására is használták. Az ácsolt ládák legáltalánosabb díszítésmódja Európa nyugati felében az → ékrovás, Itáliában és attól keletre a → vésett díszítés, → mértanias díszítés s néha vörös-fekete festés. – Az ácsolt ládát a magyarok valószínűleg szláv közvetítéssel ismerték meg a honfoglalás után. Eredeti magyar neve, mely népi használatban máig megmaradt, a → szekrény (szökröny, szekriny stb.), a latin scrinium származéka. A rendszerint dísztelen, általában nagyméretű gabona- és liszttartó, ill. a másodlagosan erre alkalmazott ácsolt láda neve É- és K-Mo.-on szuszék, a mo.-i műkereskedelemben ez a megnevezés gyökeresedett meg az ácsolt ládára. A magyar parasztságnál az ácsolt láda a 14. sz.-ra országosan elterjedt, vásárokon is árusították s ekkorra már helyi változatok is kialakultak. A 14–16. sz.-ból eredeti példányai is maradtak fenn erdélyi falusi templomerődökben (templomi ládák), részben vésett, geometrikus s részben hivatásos festőktől származó figurális és indás ornamentikával. A háziipari készítőfaluk fenntartották a vésett díszítést. A mértanias díszítőelemek közt növényi motívum csak későn, főként a 19. sz. második felében jelentkezik, egyes központok állandó motívumkészletében megőrződött viszont az → emberábrázolás, az ornamentikának megfelelő sematizálásban. A fontosabb háziipari készítőközpontok stílusa jól elválasztható, s a 18. sz.-tól datált példányok alapján a stílusváltozások főbb tendenciái is megragadhatók (→ dunántúli bútor, → kalotaszegi bútor, → székely bútor, → gömöri ácsolt láda). – Irod. Moser, O.: Kärntner Bauernmöbel (Klagenfurt, 1949); K. Csilléry Klára: Az ácsolt láda (Az MTA II. Oszt. Közl., 1951); Stránská, Drahomira: Súsky-sloupkové truhly v evropských zemich (Časopis slezského musea – Historia, 1962, 1963); János Pál: Csíki írott szuszékok (Csíkszereda, 1971); K. Csilléry Klára: A magyar nép bútorai (Bp., 1972).
1. Füstölt alapon vésett díszítéssel (Palócság, 19. sz. második fele) Bp. Néprajzi Múzeum.
2. Szobában elhelyezve (Szenna, Somogy m, 1930-as évek) Bp. Néprajzi Múzeum.
3. Vörössel, feketével színezett (Baranya m., 19. sz. első fele) Bp. Néprajzi Múzeum.
4. Stilizált emberalakokkal díszített (Hódmezővásárhely környéke, 19. sz. első fele) Bp. Néprajzi Múzeum.
5. Stilizált emberalakokkal díszített (Mezőkövesd, 18. sz.) Bp. Néprajzi Múzeum.
6. Vörös alapon fekete színezéssel (Baranya m., 19. sz. második fele). Pécs, Janus Pannonius Múzeum.
Ácsolt láda szerkezeti rajza.
Ácsolt láda, gabonatartó a tornácon (Gebe, Szabolcs m., századforduló)
Ácsolt láda, hosszú, díszítetlen (Parád, Heves m., 19. sz.) Bp. Néprajzi Múzeum
Ácsolt láda
Szászhalom (v. Nagyküküllő m.) XIV–XV. sz. Néprajzi Múzeum, Budapest
Ácsolt láda
Terehegy (Baranya m.) 1837. Néprajzi Múzeum, Budapest
Ácsolt láda
Nagyváty (Baranya m.) 1875. Néprajzi Múzeum, Budapest
K. Csilléry Klára
