áldomás
áldomás: a közösségben végzett munka befejezésekor, adásvételkor, valamilyen tisztség választásakor a résztvevők közös ivása-evése. Az áldomásra az első példát 1150-ből ismerjük: „in eodem loco, more paganismo, occiso equo pinguissimo, magnum aldamas, fecerunt”. Nem sokkal később Anonymusnál így találjuk: „gavisi sunt magno gaudio valde, et more paganismo fecerunt aldumas”. Az áldomás első ismert fajtája a győzelmi áldomás, amelyre több példát hoz Anonymus is. A korai adatok tanúsága szerint az áldomás gyakran → áldozatot is jelentett, majd fokozatosan valamilyen eseményt lezáró lakomát. Az említetteken kívül az áldomás még számos alkalomhoz kapcsolódhatott: szerződéskötéshez, örökösödéshez, bíróválasztáshoz, pásztorfogadáshoz, mesterré avatáshoz, legényavatáshoz vagy haragosok kibéküléséhez. Valójában minden olyan alkalomhoz, amikor a résztvevők az örömet, hálát, köszönetet, megelégedést stb. áldomásban juttathatják kifejezésre. Házépítéskor, a közös munka elkezdésekor a gazda így köszönti a résztvevőket: „Legyen hála az Istennek, hogy felvirrasztott minket. Adjon az Isten erőt, egészséget, hogy ezt a munkát békességbe bevégezzük. Isten álgyon meg mindnyájunkat!” A házépítés befejezésekor így köszöntött a gazda: „Legyen hála az Istennek, hogy a munkát elvégezhettük. Kívánom, hogy az Isten adjon erőt, egészséget míg élünk; határainkba, mezeinkbe bő áldomást, ha pedig az Isten valamelyikünket kiszólít ebből a világból, adja meg az örök boldogságot. Szívemből kívánom, hogy Isten álgyon meg mindnyájunkat!” Közmunka (pl. → forrástisztítás) és közös munka (pl. → kaláka) esetén is járt áldomás. Adásvételkor az eladó fizette, néha a vevő a megállapodásban ki is kötötte. – Irod. Szendrey Ákos: Les libations dans les coutumes hongroises (Nouvelle Revue de Hongrie, 1935).
Tárkány Szücs Ernő–Ujváry Zoltán
