Alföld-fásítás
Alföld-fásítás: gazdasági törekvés, amely a középkor végétől fokozatosan fátlan pusztává lett Magyar-Alföld erdősítését tűzte ki célul. A honfoglaláskor és a következő századokban az Alföld erdős-ligetes síkság volt. A népesség folytonos gyarapodása, amely újabb és újabb területek szántóföldi művelését tette szükségessé, a tervszerűtlen erdőirtás, a középkor végi mezővárosi fejlődéssel megindult lakosságkoncentráció, majd a török hódoltság megközelítően kétszáz esztendős hadi pusztítása azonban gyökeresen átalakította arculatát, a 18. sz.-ra nagy területei fátlan síkságokká váltak. Ilyen állapotban „fedezte fel” a magyar és a német romantika. Petőfi és Lenau költészete nyomán a korabeli Alföldkép mélyen beleivódott mind a hazai, mind a Ny-európai közvélemény tudatába. Már a 18. sz. folyamán több tudományos értekezés és beadvány foglalkozott a mo.-i erdők pusztulásával és a fátlan Alföld kérdéseivel: Krámer János György soproni orvos (1739), Skopek Ferenc pesti jegyző (1755) stb. szakmunkái. Vedres István szegedi mérnök írása (1795) pedig a homokfásítást szorgalmazta. Tessedik Sámuel Szarvason a szikes talajokat javító erdősítéssel foglalkozott (1804) (→ még: digózás). A 18. sz. végétől a reformkorba nyúlóan számos tanulmány és gazdasági szakmunka, közügyként vetette föl az Alföld, de különösen a homokvidékek erdősítésének szükségességét. A katonai kamara már korábban is telepített erdőt hadászati célokból 1728 után a Bánságban, 1750-ben Komárom vára mellett (→ akácfa), 1791-ben és 1807-ben pedig ogy.-i törvények születtek a fásítás és homokkötés támogatására. Az Alföld-fásítás ügyét sürgetően az 1863. évi nagy aszály vetette föl, azonban az 1879. évi erdőtörvény csekély eredményeket hozott. A század utolsó negyedében az akácfa terjedt el nagyobb arányban, és erre az időre esett a Duna–Tisza közi homoki gyümölcsösök alapjának kialakulása is. Az alföldi erdőtelepítést előíró 1923. évi XIX. tc. hatására – melyet a trianoni békeszerződéssel elvesztett nagy erdőségek sürgős pótlására hoztak – vett nagyobb lendületet az Alföld-fásítás. Teljesen átalakította az Alföld hagyományosnak tartott képét, és a korábbitól eltérő táji adottságokat biztosított a paraszti gazdálkodásnak is. (→ még: erdőgazdálkodás, → gyümölcstermesztés, → irtás, → vízmentesítés) – Irod. Kaán Károly: Alföldi kérdések (Bp., 1939); Magyar Pál: Alföldfásítás (Bp., 1967).
Kósa László
