asszociáció <lat. ’társítás, egyesítés’>
asszociáció <lat. ’társítás, egyesítés’>: belső, pszichikai történésfolyamat, tudati képek és általuk előhívott tudattalan emlékek, emóciók áramló konfigurációja, a fantázia alapja. Ebből következik, hogy mindenféle alkotó folyamat nélkülözhetetlen feltétele is. A folklóralkotásokban az asszociáció lehetőségei első pillantásra korlátlannak, megvalósulása törvények nélkülinek tűnik, ahol minden mindennel kapcsolatba léphet úgyszólván az abszurditásig. Nehezen tudunk felfedezni valamiféle törvényszerű kapcsolatot az ún. természeti kezdőképek és folytatásuk között; a mesék vonatkozó fantasztikumai közismertek, a fantázia „szabad” játéka lépten-nyomon megmutatkozik a hiedelmek világában és folklóralkotásokban egyaránt. Mindez nyilvánvaló, mégis úgy látszik, legfeljebb ha a kifejezés síkjára érvényes, a jelentés síkjára már csak szűk korlátok között. A fantázia látszólagos szabad csapongása mögött a legújabb kutatások meglehetősen szigorú törvényeket mutatnak ki, mindenkor a környező világ és a társadalmi viszonyok rendezésének és elemzésének logikai eszközeit találják. A mesék színesen kavargó forgataga mögött pl. igen feszes szerkezet volt feltárható, amely invariánsa a megvalósulás sokféleségének, és amely történetileg nagyon is meghatározott talajból fakadt. A mítoszok fantasztikus világáról is kiderült, hogy ugyancsak „földhöz ragadtak”, reális (természeti és társadalmi) viszonyok rendszerező elemzései, és fantasztikus képeik a jelentéssíkban nem mások, mint logikai rendezők. – Irod. Propp, V. Ja.: Isztoricseszkije korni volsobnoj szkazki (Leningrád, 1947); Lévy-Strauss, C.: Les mythologiques (I–III., Paris, 1964–68); Greimas, A. L: Sémantique structurale (Recherche de méthode, Paris 1966); Propp, V. Ja.: Morfologija szkazki (Moszkva, 1969).
Istvánovits Márton
