bakarasznyi ember, Höcsönszakállú, Hétszünyükapanyányimonyók, Arasztos Tóbiás stb.
bakarasznyi ember, Höcsönszakállú, Hétszünyükapanyányimonyók, Arasztos Tóbiás stb.: bakarasznyi magas, hét sing szakállú, kapanyélf ... ú emberke, → törpe, rosszindulatú mitikus mesealak (Thompson Motif Index, F 481. 5. 2.), a hős legfőbb ellenfele, a királykisasszonyokat vagy égitesteket rabló sárkányok apja. Erejére – és a hős erejére is – jellemző, hogy az emberfeletti, óriás termetű cimborákat (→ Fanyűvő, Vasgyúró, Kőmorzsoló) sorra földhöz vágja, csak → Fehérlófiának sikerül őt legyőznie és időlegesen fogságba vetnie: szakállánál fogva egy nagy fa hasítékába csípteti. Bakarasznyi ember a fát gyökerestől kihúzza és a föld lyukán át az alvilágba viszi. Súlyától azonban szakálla kiszakad s erejét is elveszti (AaTh 301B). Előfordul az → Égitestszabadító típus egyik redakciójában is: ő rabolja el másodszor az égitesteket, s tőle kell visszaszerezni Messzelátó, Messzehalló és Nagyfázható segítségével (MNK 319* + AaTh 513A: → hatan a világ ellen). A → Hajnalkötöző királyfi (MNK 304A*) mese egyes változataiban a bakarasznyi ember neve Arasztos Tóbiás, őt szolgálja a 12 óriás, a királyi ház rettegett ellenségei. Megsemmisítésükért a hős elnyeri a királykisasszony kezét. A bakarasznyi emberre emlékeztető alakot találunk a → rest fonóleány (AaTh 500) egyes változataiban is. – Irod. Ortutay Gyula: Nyíri és rétközi parasztmesék (Gyoma, 1935); Kuntár Lajos: Az aranyrózsafa (Szombathely, 1957); Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (I–II., Pécs, 1957); Kovács Ágnes: A népmese prozódiájáról (MTA I. Oszt. Közl., 1969).
Kovács Ágnes
