balavásári hímzés | Magyar néprajzi lexikon

Teljes szövegű keresés

balavásári hímzés: a Kisküküllő mentén fekvő három község: Balavásár, Egrestő és Kelementelke sajátos vászonhímzése. Csak piros színben ismeretes párna- és lepedővégekről. Pamutvászonra készült a → széki hímzésekhez hasonlóan, vastag hímzőszállal. Varrták szálszámolás után és láncöltéssel; mindkét esetben az alapanyagból plasztikusan kidomborodó mintát nyertek. A balavásári hímzés úgy készül, hogy vékony alapanyagra vastag fonallal igen apró öltésekkel varrják a mintát. A balavásárihoz hasonló plaszticitást csak Székről ismerünk. A szálánvarrott munkákat nem szálszámolás után készítik: a varró szinte ötletszerűen vagy gyakorlatától függően vesz tűre a vékony pamutvászonból hol több, hol kevesebb szálat. Ez az alapanyagtól félig-meddig független eljárás eredményezi, hogy végül a szálánvarrott minták sem merevek, hanem bizonyos lágyságot, kerekdedséget nyernek. A mintakincs a szálánvarrott darabokon azokhoz a mezőségi példányokhoz áll közel, melyek a hímzett felületek mellett a fehéren hagyott felületek játékával is hatást kívánnak elérni. A szabadrajzú munkákat rendesen láncöltéssel varrják. Cserépből kinövő virágtöveket ábrázolnak nemegyszer körülcsipkézett rózsákkal. A virágtöveket magukat is felső végükön csipkés füzérsor zárhatja le. A minta széles középhímből és keskeny peremből áll, melyeket vékony választóvonal határol el. A mintakincs nagyobbik részében a → mezőségi hímzésekhez, kisebb részében a → torockói hímzésekhez kötődik. Sajátos és egyben parasztos voltát a virágtövek tömött, zsúfolt alkalmazása teszi. – Irod. Palotay Gertrúd–Szabó T. Attila: Ismeretlenebb erdélyi magyar hímzéstípusok .(Népr. Ért., 1941).