bojtár
bojtár: az állatok őrzéséért felelős → számadó segítőtársa. Általában fiatal, nőtlen ember, akit a számadó egy-egy legeltetési idényre fogadott némi készpénzbér és természetbeni (jószágtartás, ruha és élelmezés) fizetés ellenében. A pusztai állattartásban a nagy létszámú állatcsapat mellett több bojtár van; a számadó helyettesét, a legöregebbet vagy legügyesebbet számadó vagy öregbojtárnak, a legfiatalabbat kisbojtárnak nevezték. A szó bujt-bojt = ’hajt’ ige -ár képzős alakja; több szomszéd nyelv is ismeri. – Irod. Ecsedi István: A Hortobágy-puszta és élete (Debrecen, 1914); Tálasi István: A Kiskunság népi állattartása (Bp., 1936); Paládi-Kovács Attila: A keleti palócok pásztorkodása (Műveltség és Hagyomány, Debrecen. 1965); Szabadfalvi József: Az extenzív sertéstenyésztés emléke Magyarországon (Debrecen, 1972).
Balogh István
