csontmunka
csontmunka: parasztok, pásztoremberek által csontból készített egyszerű használati eszköz, pl. → gatyamadzaghúzó, a jószág orvoslására használt nyűvező, ár, guzsalyszeg. Az utóbbiakat a szlavóniai magyarok csontnak nevezték, ami a csont efféle használatának régiségére mutat. Készültek csontból sípok, botfejek, fogantyúk, az utóbbiak esztergálva is, valamint → késes és → fésűs iparosok munkájaként. Díszítés nélkül vagy díszítetten faragták a → kupáncsokat, tarisznyára való csontcsatokat, csontgyűrűket, gombokat. A csontot használták ostornyelek, → pásztorbotok, → borotvatokok, késnyelek berakására, különösen az → alföldi pásztorművészetben. Kivételesen faragtak belőle sótartót (Barna János). A csontmunka múltjáról tanúskodnak a honfoglaló magyarok régészeti hagyatékából és középkori ásatásokból ismert öltözetdarabokat, íjakat, nyergeket díszítő, véséssel, karccal mintázott csontlemezek, csontfésűk, tűtartók.
Kupáncsok
1. Sótartó szaruból (1870-es évek, Dunántúl) Bp. Néprajzi Múzeum
2. Rühzsírtartó szaruból (századforduló, Tiszántúl) Szeged, Móra Ferenc Múzeum
3. Óralánc szaruból és csontból (századforduló, Dunántúl) Bp. Néprajzi Múzeum
4. Lőporszaru szarvasagancsból (18. sz., Alföld) Bp. Néprajzi Múzeum
5. Lőporszaru (18. sz., Alföld) Bp. Néprajzi Múzeum
Hofer Tamás
