dal

Teljes szövegű keresés

dal: az irodalmi és népi líra fő műfaja, mely általános érzelmet, hangulatot viszonylag egyszerű, közvetlen módon, az elbeszélés, leírás és elmélkedés mellőzésével fejez ki, terjedelme kicsiny, formája tetszetős és rendszerint énekelhető. A hivatásos (művészi vagy mű-) zene megfelelő műfajának nem feltétlenül van szövege, az irodalmi versnek viszont nem mindig van dallama, a népi lírában a kettő nem vált el egymástól. Eredet és főként funkció szempontjából a 18. sz.-ban megindult népköltészeti gyűjtések óta megkülönböztetik a műdalt és a népdalt; a kettő századok óta kölcsönösen hat egymásra, s nagyon sok a köztes, átmeneti forma is. A dal szó hangutánzó eredetű, a népnyelvben inkább dall (dallás, dallos, dallároz, dallikóz stb.) vagy dana (danaj, danol, danolász, danolgat, danikál stb.) alakban ismert, a nóta szó azonban mindjobban kiszorítja, az utóbbit főként az újabb magyar nóta értelemben használják. A régies, epikus, szertartásos ének szó általában nem helyettesítheti. A szakirodalom a lírai alműfajok nagyobb részét olyan szóösszetétellel fejezi ki, melynek utótagja a dal, főként az érzelmi ( átokdal, búcsúdal, szerelmi dal), mulattató ( bordal, tréfás dal), alkalmi ( bölcsődal, munkadal), történeti-társadalmi-politikai ( amerikás dal, Garibaldi-dalok, kortesdal, Kossuth-dalok, negyvennyolcas dalok, panaszdal stb.) és életformához, foglalkozáshoz köthető csoportjai ( árusdal, bányászdal, béresdal, iparosdal, katonadal, kubikosdal, munkásdal, pásztordal, summásdal, szolgadal stb.). E csoportok egy részénél utótagként a nóta szót is használhatják (pl. katonanóta, pásztornóta stb.). Míg az ének szó az epikus-szertartásos jelleg emlékeit őrzi, a nóta a hivatásos művészetek erősödő hatására utal, maga a dal szó megőrizte a fejlettebb személyi-egyéni-kötött líra előtti formák emlékét: a közösségi-alkalmi-kevésbé kötött formájú, rövid alkotásokét, így pl. több helyen a gyermekdal neve dana, sőt a sajátos énekhangot adó, káráló kotló is danol. Ugyanezt az elnevezést alkalmazták az újkori rímes, versszakokra tagolt, viszonylag kései lírai formákra is; legújabb származéka a tömegdal. – Irod. Erdélyi János: Népdalok és mondák (II., Pest, 1847); Imre Sándor: Összegyűjtött irodalmi tanulmányai (I., Bp., 1897); Bartók Béla: A magyar népdal (Bp., 1924); Katona Imre: A magyar népi líra tartalmi-tematikai tagolódása (Ethn., 1970); Ortutay Gyula–Katona Imre: Magyar népdalok (I–II., Bp., 1970).
Katona Imre

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages