dallam, melódia
dallam, melódia: időbeli folyamatban belső rendű alakzattá fejlődő ritmusos hangmenet. A melódia szó eredeti jelentése az énekes előadás; a középkori liturgikus dallamrögzítés után ófranciából került a nyugati nyelvekbe. A dallam összetevői a hangmenet (mélosz) és a hangok időbeli viszonya (→ ritmus). Az egyes kultúrák bizonyos dallamtípusokat meghatározott intézményekhez kapcsolva igen hosszú időre állandósítottak. A nyelvek és nyelvcsoportok hanglejtéseivel összefüggésben az egyes kultúrákon belül is jellemző altípusok alakultak ki. A dallam alakzata ugyancsak a kultúráknak megfelelően vagy egy alapmodellnek az előadás folyamán való újra és újra alakítását jelenti (nomos, makáma) vagy egy előre megállapított „objektív” formakövetelmény megvalósítását (európai műzene). Az európai népzenék a kettő közötti különböző átmeneteket képviselik. A dallam hangmenete a beszédével ellentétben pontosan mérhető magasságban, mérhető nagyságú lépésekben mozog. A rendszerbe állítható hangkészlet ismét kultúrák szerint változó (→ népzenei hangrendszerek). A → ritmusának kötött vagy szabad volta csak nagy általánosságban kapcsolódik mozgáshoz, ill. szöveghez. Kereszteződések és keveredések (kötött ritmusú szövegrecitálás, ostinato ritmuskíséret fölött szabad ritmusú táncdallam) a történelmi divatok szerint tűnnek fel. A kötött ritmus a dallamban olyan jelentős lehet, hogy ez csupán annak kopogtatásáról is felismerhető. Mozgásirányok szerint a népzenei dallamokat ereszkedő, lebegő és emelkedő típusokra osztják (Werner Danckert). Az építkezés vagy belső mozgás jellemzésére további kifejezéseket is használnak (teraszos, kvintelő, kvintváltó dallamok, ingamozgás, fanfárdallam stb.). A szöveg és dallam összefüggésében az egyiknek vagy másiknak túlsúlya nagy stílusköröket jelezhet (Curt Sachs: logogén és patogén alapformák, beszédből vagy érzelmi kifejezésből kiinduló dallamosság). A → recitatív, a szillabikus (egy szótagra átlagosan egy hangot vevő) és melizmatikus (egy szótagra több hangot éneklő) dallamosság a népzenékben ma is érvényes kategóriák. (→ még: dallamszerkezet) – Irod. Danckert, Werner: Das europäische Volkslied (Berlin, 1939); Sachs, Curt: The Rise of Music in the Ancient World (New York, 1943); Szabolcsi Bence: A melódia története (Bp., 1950); Maróthy János: Az európai népdal születése (Bp., 1960).
Rajeczky Benjamin
