debreceni viselet

Teljes szövegű keresés

debreceni viselet: a legnagyobb ref. alföldi mezőváros cíviseinek, azaz szabad városi jogú, jómódú, főleg állattartó gazdaparasztságának viselete. A debreceni viselethez legközelebb áll a többi alföldi város és a Jászság népviselete. A ruházat elemeit túlnyomóan helyben állították elő. Nagy mennyiségű külföldi posztót is felhasználtak. Fejlettek voltak a ruházati kisiparok. – A női viseletben jellegzetes a karcsú derék és a hosszú szoknya, a báránybőr kisbunda ( suba) és a lányok pártája. Legkedveltebbek voltak a kék és zöld színű ruhadarabok arany és ezüst díszítéssel. – A férfiak tarkóig érő hajukban görbe fésűt viseltek. Kis pödrött bajuszuk volt. Karimátlan süvegüket télre prémes posztósapka váltotta fel, nyárra fekete, gömbölyű tetejű, strucctollas kalap (vagy magasabb fejű és keskenyebb karimájú, vagy alacsonyabb fejű és szélesebb karimájú). A régebbi gyolcsinget és gatyát aranyhímzéssel is díszítették. A vászon- és gyolcsing is T-szabású, kézelőtlen bő ujjal, gyakran rövid derékkal. Gatyát felsőruhaként csak a szegényebbek viseltek nyáron. A vászongatyát télen térd alatt körülkötötték. Kötényt csak gatyához vettek fel. Régebben tüszőt, később keskenyebb vörös és kék bőrövet viseltek, nadrághoz is. Jellegzetes a posztóruhájuk: világos- vagy sötétkék, később fekete, ezeket dús zsinórozással, kötött, fém (ezüst, ón) gombokkal látták el. Az ellenzős nadrághoz rövid, szűk dolmány vörös vagy zöld zsinórövvel és vállra vetett rókaprémes mente járult; később mellény és hosszabb, bővebb, magas nyakú, gyakran piros hajtókájú, vállra vetett dolmány. A mellény lehetett élénkebb színű selyem, bársony is. Fehér, majd fekete nyakravaló egészítette ki az öltözéket. Juhbőr felsőruhájuk általánosan a hosszú ködmön volt és a suba, ennek egyik változata, a „kötözött aljú suba” a pásztorok öltözetében sokáig megőrződőtt. Elterjedt a fekete, a szürke és a fehér guba is. Jellegzetes volt a hímzett szűr ( debreceni cifraszűr). Nyakas szűrt is viseltek ( bihari cifraszűr). A gazdagabbak télen ujjas, prémbéléses fekete posztó décbundát, nyáron ujjas, kerek gallérú kék köpenyeget hordtak. Fekete kordován csizmájuk oldalt varrott puha szárú volt, elején kék bojttal, orra hegyes, sarkán patkó, sarkantyúja csillag alakú, hegyes taréjú volt. – A lányok hajukat középen elválasztották, hátul lelógó fonatot készítettek, a tövén is és a végén is színes szalagcsokorral. A gazdagabb lányok feje tetején abroncspárta ékeskedett. Dísze igazgyöngyökből, ezüst- és aranyszálas sodratokból kialakított 5, később több dudor volt. Hátul széles fémszálas szalag lógott a pártán. Az asszonyok 1–2 fonatból készült kontyot viseltek, főkötővel teljesen elfedték hajukat. A korábbi arany-ezüst főkötők után elterjedt a gazdagok körében a fekete selyem vagy bársony kaskétli, homloknál és hátul felkunkorodó sűrű fodorral. Fekete fátylat vagy színes hosszúkás kendőt kötöttek efölé, a nyak körül megcsavarva, régebben gyöngyös tűkkel is megerősítették. Helyette többféle hímzett gyolcs- vagy selyemkendő is kerülhetett a fejükre. Hosszú alsóingüknek nagy nyakkivágása volt. Pendelyt (ingallya) is vettek fel hozzá. Tüllszerű felső ingválluk általában csak egy fodros nyakrészből és rövid, húzott ujjakból állt, amelyeket belevarrtak a halcsontos-fűzős, világos selyempruszlikba. Csak 1–2 alsószoknyát viseltek. Felsőszoknyájuk harang alakúra szabott, földig érő volt. Bő alját gyakran abroncs merevítette, ünnepre posztó vagy selyem szegélydíszekkel. A 19. sz.-ban könnyű karton ujjast, penczlit is viseltek hasonló anyagú szoknyával. Ujjas fölé is vettek patyolat vagy színes selyem vállkendőt. A végei elöl lógtak le a kék, a fekete vagy a színes selyemkötény fölé, mely korábban aranycsipkés volt. Nyakukon szorosan 5–10 sor apró szemű gyöngyöt viseltek. Kedvelték az arany és zománcos, köves gyűrűket. Nők is viseltek subát, ködmönt, mentét, posztóköpenyt, azonkívül ujjatlan, kerek fekete posztógallért, ún. palástot. Jellegzetes volt a csípőig érő, barnára festett kisbunda, melynek fekete gallérja vagy egész báránybőrből készült vagy kerekre szabott volt. Színes irharátét mellett kazettás elrendezésű, több színű selyemhímzés díszítette (híme csak később lett egyszínű zöld). Válltányérja alatt vízszintesen zöld selyemrojt futott körbe. – Finomak voltak a batiszt kézbevaló kendők. A tehetősebbek lábbelije fekete cipő, a szegényebbek piros, sárga vagy fekete, a férfiakéhoz hasonló csizmát viseltek. – Irod. Zoltai Lajos: A debreceni viselet a XVI–XVIII. században (Ethn., 1938); Kresz Mária: Magyar parasztviselet 1820–1867 (Bp., 1956).

Debreceni legény kutyával (1820–30-as évek, köszöntőlevél részlete) Debrecen, Déri Múzeum

Debreceni asszony kisbundában, kaskétli nevű főkötőben (1820–30-as évek. Köszöntőlevél részlete) Debrecen, Déri Múzeum

Debreceni férfi bundában (Köszöntőlevél részlete Debrecen, 1820–1830) Debrecen, Déri Múzeum

Debreceni legény és leány ábrázolása reformkori emlékképen. Debrecen, Déri Múzeum

1. Balról jobbra: férfi gubában, asszony kisbundában, fiatalabb férfi vállra vetett mentében, fiatal lány ujjasa fölött vállkendővel (1837, a Regélő metszete nyomán)

2. Esküvői kép (19. sz. második fele)

Leány, hosszú bő szoknyában, rövid kötényben, hajadonfőtt (19. sz. vége, Debrecen)

 

Debreceni viselet
Legény és leány ábrázolása reformkori emlékképen.
Déri Múzeum, Debrecen.
Horváth Terézia

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Alapítója és tulajdonosa, Biszak Sándor.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages