edény
edény: különféle dolgok tárolására alkalmas mozgatható tárgy, amelynek megfelelő űrmérete és nyílása van. E tágabban értelmezett funkciójára utal az a tény, hogy némely archaikusabb területeken (pl. Nyitra környékén) az ácsolt ládát is edénynek nevezik. A köznyelvben az edény általában a háztartásban szükséges kisméretű tartó és használati tárgyak közös neve. – Az edénynek rendkívül sok rendeltetése volt, amely anyagát és formáját is befolyásolta. Funkciójuk szerint többféle edényfajtát különböztetünk meg. Általában beszélnek vizes-, mustmerigető, tejes-, főző-, boros- stb. edényekről. A muzeológia szakterminusai pedig tejtartó, tároló-, fejő- stb. edényt különböztetnek meg. – Az edény anyaga szintén sokféle lehet. Igen elterjedtek voltak a tökedények, amelyekben vizet, tejet, sót, tojást egyaránt tartottak. A tökön a nyílást a használatnak legmegfelelőbb módon vágták ki. Sótartónál pl. oldalt vágták a szögletes nyílást, hogy kényelmesen bele lehessen nyúlni, míg a tojástartóhoz a tetejét metszették le, a lemetszett részt esetleg fedőnek használták. A folyadéktartó kis felső nyílását faragott dugóval vagy kukoricacsutkával zárták el. Ha pásztoremberé volt a tökedény, szíjkantárba tették, hogy könnyen hordozható legyen (→ kobak). A kéregedényeket elsősorban gyűjtögetéshez használták (→ kászu). Az edényfajták nagy része cserépből volt (→ fazekasság), a legismertebbek: fazék, lábas, kancsó, korsó, tál, tányér, szilke stb. A faedények közül az egy fából faragott vagy esztergált tányérok, tálak kanalak s a dongás vagy egy fából vájt liszt-, só- és zsírtartó edények minden paraszti háztartásban megtalálhatók voltak. A szalmából, gyékényből, vesszőből (→ vesszőfonás) és sásból kötött tárgyak közül csak azok sorolhatók az edények közé, amelyek kisebb méretűek és tárolásra használatosak, elsősorban tojást, szemesterményt tartottak bennük. A fémedények nagy része vasból, rézből készült, így a főzéssel, sütéssel kapcsolatos tárgyak: az üstök, fazekak, lábasok és a tepsik. A rézedényeket kolompár cigányok és mesteremberek (→ rézművesek, → rézöntők) készítették. Az öntöttvas edények a múlt század második felétől terjedtek el nagyobb mértékben a paraszti háztartásokban. Igen ritkán használtak üvegedényt, egy házban általában egy-két boros- vagy pálinkásüveg volt. – A főzőedények helye különböző volt, pl. Mezőkövesden a fazekak a padkán sorakoztak, a mátraalji palócoknál helyük a tűzlócán volt. A tejesedényeket K-Mo.-on a ládában, „tejes”-ben vagy az almáriumban tartották. A tányért, kancsót a falon, fogasokon, → tálasokon helyezték el.
1. Különböző fajta tejes edények (Beszterce vidéki román parasztok készítményei, amelyeket Erdélyben és az Alföld keleti peremén magyarok is általánosan és rendszeresen használtak) A: kétfülű bödön, B: tejesdeberke, C: tejesdézsa, D: budunka, E: budunka, F: oka (mérték), G: kisvéka, H: rocska, I: nagyvéka, J: kártyu
2. Különböző fajta boros- és vizesedények. (Besztercevidéki román parasztok készítményei; Erdélyben és az Alföld keleti peremén magyarok is általánosan és rendszeresen használták) A: szőlőskád, B: káposztáskád, C: átalag, D: káposztásátalag, E: túrósbödön, F: boroshordó, G: mosócseber
Morvay Judit
