egyenlő osztály
egyenlő osztály: az → öröklésnek az a módja, amely egyenlő részesedést biztosít az örökhagyó halála esetén a hagyatékból valamennyi leszármazó örökös javára. Két alakja ismert: az eszmei és a természetbeni egyenlő osztály. Újkori formájában Napóleon Code Civilje tette általánossá Európában, és a császár a Bourbonokhoz húzó régi földbirtokos nemességet a földjük szétosztását eredményező egyenlő osztály eszközével is igyekezett tönkretenni. Nálunk az egyenlő osztály az 1840. évi VIII. törvény óta a jobbágyokra is kiterjedően a törvényes öröklés formája volt. A természetbeni egyenlő osztály szabálya főleg a kis vagyonú családoknál a föld és a ház esetében egészen káros gyakorlathoz vezetett. Némely helyen ugyanis az osztozó örökösök a föld minden egyes, bármely kicsiny darabját is felosztották maguk között, még akkor is, ha ennek következtében a felosztott földdarab teljesen használhatatlanná és értéktelenné is vált (nadrágszíj-parcella stb.). Erdélyben és Göcsejben a leszármazók az apai házon rendszerint úgy osztozkodtak meg, hogy az egészet szétbontották és az anyagát annyi felé osztották, ahány örököstárs volt. A Mezőségen (Erdély) ez a gyakorlat sokszor oda fajult, hogy a belső telket öröklő legfiatalabb fiú az apai ház gerendáit a bíró jelenlétében kihányta a kerítésen kívülre testvérei részére. – Irod. Tagányi Károly: A hazai élő jogszokások gyűjtéséről (Bp., 1919); Tárkány Szücs Ernő: Erdély öröklési jogszokásai (Hitel, 1944).
Tárkány Szücs Ernő
