erdőispánság
erdőispánság: nagy kiterjedésű zárt erdőterület, melyet az Árpád-korban teljes közigazgatási autonómiával rendelkező királyi uradalommá szerveztek. Élén ispán állott. Az erdőispánság területén rendkívül tagolt szolgáltató rendszer alakult ki, a községek egy részét eleve meghatározott feladatok ellátására telepítették. Az egyes erdőispánságok később vármegyévé alakultak, mint pl. Torna, mások területük magánföldesúri kézbe kerülésével a szomszédos megyékbe olvadtak be, mint pl. a sárospataki erdőispánság Abaúj és Zemplén területét egészítette ki (központi területe volt az abaúji Hegyköz). Erre a sorsra jutott a → Bakony-erdőispánság is. Okleveles adatokon kívül az egykori erdőispánság emlékét egyes községek évszázadokig tovább élő szabadalmai is őrzik, mint pl. a bakonyi Szentgál királyi vadászai a jobbágyság megszüntetéséig fenntartották kiváltságaikat. Az erdőispánságban is élt szolgáltató rendszer, meglétét számos helynév is tanúsítja (erdőóvó: Ardó, Márcadó, Mézadó, Födémes, Vadász, Halász, Lovász, Hodász stb. alakokban és származékaikban). – Irod. Mályusz Elemér: Turóc megye kialakulása (Bp., 1922); Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza (I., Bp., 1963–66); Heckenast Gusztáv: Fejedelmi (királyi) szolgálónépek a korai Árpád-korban (Bp., 1970).
Filep Antal
