érvágó
érvágó: állatgyógyászati eszköz, kb. 12 cm hosszú vaspenge, amelynek egyik végén kiugró késszerű darab van. Az érvágót esetleg maga az állatorvosló készíti kaszadarabból kiképezve az ütő részt. Ha a marha beteg, rossz állapotban van, de a betegségnek semmiféle jellegzetes tünete nincsen, eret vágnak rajta. Az állatgyógyító műtétkor az állat nyakát spárgával áthurkolja, a spárgát meghúzza, majd kitapintja a kidagadó nyaki vénát, az érvágót ráhelyezi és arra ügyesen ráüt az ütőfával, mire a megnyitott érből hosszú sugárban kiömlik a vér. Egy nagy állatból egy-két liter vért enged ki. Ha már elegendő vért eresztett ki, a spárgát ellazítja és a vágás helyét ujjával kis ideig összeszorítja. Legtöbbször a nyakon vág eret, ritkábban másutt, pl. a lábakon körömgyulladáskor. Ha a birkát a „vér szorítja”, a „vér bántja”, a juhász a birka szeme feletti nagyobb eret (vénát) megböki késsel, „vért ereszt”. A mai népi birkagyógyászatban a birka szem feletti vénájának erelése egyformán elterjedt a Dunántúlon, az Alföldön. (→ gyógyító) – Irod. Malonyay Dezső: A magyar nép művészete (III., Bp., 1911); Vajkai Aurél: Népi orvoslás a Borsa völgyében (Kolozsvár, 1943); Vajkai Aurél: A szentgáli juhászat (Bp., 1943).
Érvágó bicskák a Keszthelyi Balatoni Múzeum gyűjteményéből. A Balaton-felvidéken használták
Érvágó
Vajkai Aurél
