faluközösség (lat. communitas villae)
faluközösség (lat. communitas villae): a kora középkor óta, a feudális rendben élő agrártársadalom szociális és gazdasági szervezete. Létrejötte és formái a földesúri jogra vezethetők vissza. A faluközösség képviselte a → falu lakóinak szűkebb vagy tágabb körét a földesúri és államhatalommal szemben, és ellátta annak gazdasági és társadalmi funkcióit [adókivetés, határhasználat – (→ nyomáskényszer), – rendfenntartás, igazságszolgáltatás]. A korai feudalizmus idején (nálunk a 11–13. sz.-ban) a falu összes lakóit magában foglalta; a társadalmi differenciálódás következtében a földesúr és szolgáló népei, majd a falu nemes lakói fokozatosan kiváltak belőle. A faluközösség tagjai kötelezettségeikért a földesúrnak kollektív felelősséggel tartoztak; határozatai tagjai számára általánosan kötelezőek voltak. Képviselője nálunk a 14. sz. óta a bíró és esküdttársai. Ők hajtották végre a szokásjog és a 16. sz. óta helyenként írásba foglalt → falutörvénye szerint a falu székén, az egész falu jelenlétében hozott intézkedéseket. Az írásos ügyintézés általánossá válása (17–18. sz.) óta a fontosabb határozatokat a falu könyvébe, jegyzőkönyvbe írták. – Irod. Maurer, G. L.: Geschichte der Dorfverfassung in Deutschland (I–II., Erlangen, 1865–1866); Redfield, R.: The Little Community (Peasant Society, London, 1960); Szabó István: A középkori magyar falu (Bp., 1969).
Balogh István
