görgei ember
görgei ember: ostoba ember. Mindazokat az adomákat, melyeket Dunántúlon a rátótiakra, Nyitra vidékén a lédeciekre, a Szepességben a bélaiakra, Gömörben a ratkó-lehotaiakra, Erdélyben a csíkiakra fognak, a Felső-Tisza mentén a görgeiekhez fűzik. A görgei ember tolta ki borsón a templom oldalait, ő etette le a falu bikájával a torony párkányán nőtt füvet, ő vitte keresztben a létrát a fák között, „ő feküdt haza” Kassáról, ő nézte pataknak a torony árnyékát holdvilágnál, ő felejtette otthon a fiát stb. (→ falucsúfoló) – Irod. Erdélyi János: Magyar közmondások könyve (Pest, 1851).
Kovács Ágnes
