gulya

Teljes szövegű keresés

gulya: a falvaktól és városoktól távol eső pusztai és hegyi legelőkön tavasztól őszig szabadon tartott és éjjel is kint háló bika-, tinó- vagy tehéncsapat. A fias tehenek bikával együtt járó csoportját anyagulyának, a bika nélkül tartott 1–3 éves üszők csapatát szűrgulyának, a tinókat és bikákat tinó- és bikagulyának nevezték. Pásztorainak neve gulyás. A szó ismeretlen, talán kaukázusi eredetű, a magyarból a szomszéd népek nyelvébe is átszármazott. – Irod. Ecsedi István: A Hortobágy puszta és élete (Debrecen, 1914); Tálasi István: A Kiskunság népi állattartása (Bp., 1936); Balogh István: Pusztai legeltetési rend Debrecenben a XVIII–XIX. században (Ethn., 1958–59).

Magyar gulya legel a Hortobágyon. A kép jobb szélén áll a gulyás
Balogh István

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages