gurászta, gulászta
gurászta, gulászta: 1. a borjas tehén friss vagy első-második napos sűrű, ún. fecsteje. – 2. A fecstejből melegítés által kicsapódott édes túró. – A borjas tehén és a megellett juh első-másodnapon tejét a borjúval vagy báránnyal szopatják ki. Ha a tehén bő tejű hogy el ne apadjon, a felesleges tejét az anyajuhnak adják, ha a fia elpusztul, az első-másodnapos tejét is kifejik, a kifejt tejet melegítik s a kicsapódott édes savós túrót, a gurásztát frissen fogyasztják. A Nagykunságon zangura, a Palócföldön urda a neve. A gurászta szó román eredetű, vlach pásztorok révén a szlovák és ukrán nyelvek is átvették. Az alföldi és keleti magyar nyelvjárásokba közvetlenül a román nyelvből, az északiakba szlovák és ukrán közvetítéssel jutott. (→ még: első tej) – Irod. Málnási Ödön: A szoboszlói juhászat (Népr. Ért., 1928).
Balogh István
